English
Français
Deutsch
Italiano
Español
Mes enregistrements
Szilágyi József - Gödörbe
Published Feb 17, 2023
Updated Feb 17, 2023
Culture
3 min
Culture
Published Feb 17, 2023
Updated Feb 17, 2023
3 min
0
Like
0
Love
0
Solidarity
0
Wow
0 comments
133 readings
On Panodyssey, you can read up to 30 publications per month without being logged in. Enjoy29 articles to discover this month.
To gain unlimited access, log in or create an account by clicking below. It's free!
Log in
Szilágyi József - Gödörbe
Contribute
Aztán egy verőfényes nyári napon a jóságos király kihirdette a közbeszerzés eredményét. Nem vala benne meglepő fordulat, most is a döntéshozó gyerekkori cimborája nyerte el azt. Kis brigádunk felkerekedett hát, magunkhoz vettük a hamuba sült pogácsánkat, a kőmíves aktimelünket és felfogadtuk a munkát. A döntéshozó barátjának brigádja voltunk, sok-sok legkisebbik fia a szegény embernek.
Zöldfülű segédmunkásként, mindent pontosan és hatékonyan csináltam. Megfogtam a munka végét, úgy forgattam a lapátot, mint Michelin-csillagos séf a fakanalat. De az öregek rossz szemmel nézték. Megintettek és büntetésül nekem kellett kiásni a sittes gödröt.
Dobd a szorgalmad a gödörbe.
Nem volt másom csak egy lapátom, azzal dolgoztam. De mi lesz, ha valami a fejünkre zuhan, és sisak híjján ott loccsan ki az agyvelőnk a földön?
Dobd a munkavédelmed a gödörbe.
Éhes voltam már a munkától, de az öregeknél sosem volt étel. Nem lesz baj abból, hogy az ebéd helyett is csak egy tüske van?
Dobd az egészségedet a májaddal együtt a gödörbe.
Hetente kaptam a fizetésemet, csak úgy zsebbe, még boríték sem volt. Nem írunk jelenléti ívet, munkaszerződést sem kötöttünk. Inkább feketén dolgozunk, mintsem bejelentve.
Dobd a nyugdíjad a gödörbe.
Nem is kell nyugdíj, mire oda jutunk, már úgyis száz év lesz a korhatár, itt döglünk majd meg a lapát mellett.
Dobd az öregkorod a gödörbe.
A jóságos király újabb sport-épületét a legnemesebb erdőbe kellett felépítsük, kivágva a legszebb kocsányos tölgyeket. Féltem, hogy az egyik fánál magát Greta Thunberget találom majd odaláncolva.
Dobd a százéves fákat a gödörbe.
Aggódtam, hogyha nem lesz már több fa, akkor elolvadnak a jégsapkák, és még durvább lesz a globális felmelegedés, pedig már most is izzadtunk a napon rendesen.
Dobd a bébifókákat a gödörbe.
Megkérdeztem az öregeket, hogy minek egy újabb stadion, ha az előzőekbe se nagyon jár ki senki? Elgondolkodtam, hogy mi telne ki belőle: kórház, iskola, színház?
Dobd a demagógiádat a gödörbe.
Aztán a verőfényes nyári nap éjszakáján kilopóztam az építkezésre, beültem az bulldózerbe és ledózeroltam azt, ami már felépült. Hősnek érzeztem magam, noha tudva tudtam, a rombolás csak rombolást szül.
Dobd a terhelő bizonyítékot a gödörbe.
Másnap a brigád összetanakodék.
Magos stadiont hogy felépítenék.
Másnap a brigád bizonyítékot lelék,
Engömet bizony vád alá helyezék.
Vád alá helyezék és elítélék,
Engömet a falba biz beéptítenék.
Aggódtam, hogy a falban nem kapok majd levegőt. Hogy a habarcs az orromba megy, hogy a kő nyomni fogja a derekamat.
Dobd az életed a gödörbe.
Végül én leszek a kocsányos tölgy a falban, kinyújtom a gyökeremet, a törzsemmel szétfeszítem a falakat. Erdőt növesztek és néhány száz év múlva is büszkén állok majd ott. Mikor már senki nem emlékszik arra, hogy itt valaha egy jóságos király stadionja épült.
133 readings
0 comments
Previous publication
3 min
You can support your favorite writers
