Congratulations! Your support has been successfully sent to the author
Borán Noa - Áldástól átokig

Borán Noa - Áldástól átokig

Published Feb 14, 2023 Updated Feb 16, 2023 Culture Culture
time 4 min
0
Love
0
Solidarity
0
Wow
thumb 0 comment
lecture 27 to reads
0
reaction

On Panodyssey, you can read up to 30 publications per month without being logged in. Enjoy29 articles to discover this month.

To gain unlimited access, log in or create an account by clicking below. It's free! Log in

Borán Noa - Áldástól átokig

Zavaros időket élünk, világjárványok, háborúk és az infláció nehezítik az életünket, egyre gyorsabban növekszik a népesség, de az élelmiszer- és vízkészletek nem változnak, így egyre többen éheznek, főleg a szegényebb országokban. Európában van egy probléma, amely az elmúlt években nyilvánvalóvá vált: a társadalom elöregedése. 2021-ben Németországban 45,9, Olaszországban 47,6, Portugáliában 45,8, Magyarországon 43,6 év volt az átlagéletkor. Egyre több munkahely szabadul fel, egyes ágazatokat, mint például a gasztronómiát, szinte a kihalás fenyegeti, senki sem akar vállalni állást, a hatalmas bérnövekedések ellenére is, a fizetések nem vonzóak.
Látva a helyzetet, a világ vezetői a legokosabb tudósokkal egy briliáns tervet dolgoztak ki: hogy megmentsék az EU-t az összeomlástól, robotokkal fogják helyettesíteni az embereket. A gépeket nagy intenzitással tervezték, amikor a próbaverziók már teljesen működőképesek és biztonságosak voltak, nagyon jó munkakörülményekkel és remek munkaidővel csábították az embereket a gyárakban való dolgozásra. A gépek 2 méter magasak és olyan szélesek voltak, mint egy normális ember, sőt, még arcuk is volt, mindegyiknek egy egyedi, sajátos arca volt. Szinte ugyanúgy néztek ki, mint az emberek, az utcán messziről nem lehetett őket megkülönböztetni. Idővel tovább és tovább fejlődtek, egy-két hónapon belül újjá tudták építeni magukat, mesterséges intelligenciájuk pedig szinte megegyezett az ember agyával, felismerték az új szituációkat és azoknak megfelelően talpraesetten reagálni, megvolt a képességük a tanulásra. A robotok elkezdtek emberszerűen viselkedni, villamossal mentek munkába, fehér inget hordtak fekete nyakkendővel, és minden reggel ittak egy pohár kávét. A világon maradt hús-csont lakói számára az új társak egyszerre átkok és áldások voltak. Bár betöltötték az üresen maradt állásokat, sokan féltek tőlük, valami természetellenes volt az arcukon, legyen az egy kukás, egy hivatalnok vagy egy sima bolti eladó, sápadt arcok csak meredt maguk elé, hangjuk pedig monoton volt. Az idő múlásával a robotok egyre nagyobb szuverenitásra tettek szert, egyre jobban elkülönülnek az emberektől, hierarchiát alakítottak ki egymás között, saját közösségeket alkottak ki, mindegyik egy-egy vezetővel, alelnökökkel. 2030 körül, 5 évvel azután, hogy a világ teljesen automatizálódott, az emberek száma drasztikusan csökkent. Mivel szinte mindent megszálltak a robotok, az elnököktől a kis alkalmazottakig, az embereket elűzték településeikről, így kénytelenek voltak a vadonba menekülni, ahol az elkényeztetett emberek nem tudtak sokáig túlélni. Az emberek méltatlan körülmények között éltek, túlélésre törekvő csoportok alakultak, az emberiség lefejlődött és lassan, de biztosan állatokká változott. Az erkölcs eltűnt, csak az ösztönökre és késztetésekre hallgattak, az értelmet egyáltalán nem használták. Végül az alkotókból rabszolgák, a rabszolgákból pedig uralkodók váltak.
A szövegem végén kicsit túloztam, mégis igaz, hogy manapság egyre több munkahely automatizálódik, a robotok és mesterséges intelligenciák kiharcolták a helyüket a munka világában. Esszémmel azt akarom kimondani, hogy az új dolgokat mindig óvatosan kell élvezni, és sosem szabad elkényelmesedni, mindent irányítani kell, hogy ne mi legyünk irányítva.

lecture 27 readings
thumb 0 comment
0
reaction

Comments (0)

Are you enjoying reading on Panodyssey?
Support their independent writers!

Prolong your journey in the Panodyssey universe Culture
D'amour et d'amitié
D'amour et d'amitié

Je dédie ces vers à ceux qui étaient, et sont encore là.Parce que les Amis pourront to...

Jean-Christophe Mojard
1 min
Dans ses pas
Dans ses pas

Je reve de déployer mon talent Pouvoir vivre séant D'amour et de glamour

Arthur Mede
1 min

donate You can support your favorite writers