Congratulations! Your support has been successfully sent to the author
Déri Ben versei

Déri Ben versei

Published Feb 13, 2023 Updated Feb 13, 2023 Culture
time 2 min
0
Love
0
Solidarity
0
Wow
thumb comment
lecture reads
0
reaction

On Panodyssey, you can read up to 30 publications per month without being logged in. Enjoy29 articles to discover this month.

To gain unlimited access, log in or create an account by clicking below. It's free! Log in

Déri Ben versei

A Bíboros        

Kétkedő lépkedő, ki hangatalanul a lelkedbe lő,
Kezedet fogva kísér az éj tornácán, a settenkedő.
Kéjes mosollyal, rongyos gúnyái alatt megbújva,
Hamiskás, gyönyörrel itatott érzéki szavait búgja.

Halálra fagyott lelkedben apró fényesség villan,
Szikrázó tűzijáták lobban, mely azonnal el is illan,
Mintha csak egy gyermekkori álomban lettél volna,
Akár egy tündérmese, ahonnan ki lettél toloncolva.

Bíborral itatott pohár magányosan áll az asztalán.
Hazug ígéretekkel bíztatja csendes gazdáját talán.
Holnap már kevésbé fogja tépkedni a keselyű;
Szólt gazdájához a csendesen ringatozó keserű.

 

Felhőfedő

Az eget bámulva rendszerint gondolok csak arra,
Hogy valószínűleg végtelen lehet az életünk útja.
Hisz hová is tartahatna, csupán egy pont az alja.
Egyetlen apró képződés, mi eltemet, ha megleled.

Nevetve kell keresned ennek a rejtélynek a rejtekét,
Mert a bánat csak arra jó, hogy mindened elvegyék.
Gondolod, hogy a fényképed egy életre szóló emlék,
Miközben a háttérben hű bajtársaid a késüket fenték.

Később majd rájössz, ki az ellenség és ki is igaz barát.
Aki meglök a szakadéknál, vagy aki időben rád kiállt!
Hé', Te! Ne csináld! Káprázat, légy erős, hogy megálld!
Végül az igazság és üresség, magány szószólójává vált.

Felfedték a felhők a titkaikat az ifjú előtt lassacskán,
Aki mostmár tisztán látta, hogy csak a nap kukucskál.
Felismervén a mindenséget, elégedetten feküdt vissza,  
Tudta, hogy semmi baj nincsen, amíg hideg italát issza.

 

Hazaféle

Volt egyszer egy hazám, gyönyörű vidékkel.
Burjánzó, vad rózsákkal teli, lágy érintéssel,
Sárga táblák, napforgó mezők szerte-széjjel.
Élesen suhógó töltények szaggatják e képet,
Gyanútlan gyermek keresi a reményt, a létet.
Egy eltévedt golyó jelenti számára a véget.

Volt egyszer egy hazám, füstölgő födéllel,
Mely pillanatok alatt eggyé vált a sötéttel,
Magányosan eltemetve minden mesével.
Könnyes szemekkel búcsúzom eme tájtól,
A zöld kerttől, a békétől, az égig érő fáktól.
Hogy új életet kezdhessek e világtól távol.

 

 

 

lecture 40 readings
thumb comment
0
reaction

Comments (0)

Are you enjoying reading on Panodyssey?
Support their independent writers!

Prolong your journey in this universe Culture
"Juste vivre", Luc Marsal
"Juste vivre", Luc Marsal

Je suis de celleux qui achètent de façon pulsionnelle des livres qui m’appellent. A peine reçus,...

Aline Gendre
2 min

donate You can support your favorite writers