English
Français
Deutsch
Italiano
Español
Mes enregistrements
Oláh Péter - Kolibri
Published Feb 16, 2023
Updated Feb 16, 2023
Culture
3 min
Culture
Published Feb 16, 2023
Updated Feb 16, 2023
3 min
0
Like
0
Love
0
Solidarity
0
Wow
0 comments
123 readings
On Panodyssey, you can read up to 10 publications per month without being logged in. Enjoy9 articles to discover this month.
To gain unlimited access, log in or create an account by clicking below. It's free!
Log in
Oláh Péter - Kolibri
Contribute
A receptek hazudnak. Nem értem, miért kell felolvasnom, ha úgysem ez alapján főz. Nagyapámtól is el kellett fogadnom, hogy az egyik tévécsatornán a kopasz időjárásjelentő hazudik, míg máshol igazat mondanak. Misu a párkányra támasztja a mancsát, és benéz az ablakon, néha annyira elsiklunk felette, mintha ő is a terasz része lenne, vagy egy fa a háttérben.
Apró szeletekre vágom a bacont, próbálok segíteni, még ha csapnivaló vagyok is szakácsnak. Nem tudok egyforma darabokat vágni, és félek, hogy megint rágom a szám. Nem tudok máshogy koncentrálni. Megkérdezem tőle, hogy így is szeret-e, mert mi van, ha egyik reggel arra kelek fel, hogy féloldalt van a szám, és úgy beszélek, eszem, mosolygok. Kiröhög, pedig komolyan kérdezem. Nem is emlékszem, hol olvastam, hogy megtörtént egy flamand emberrel, de még a saját anyám is riogat, hogy úgy marad, még az orvosok sem hozzák helyre.
Nem lesz semmi baj, hát eddig sem volt, nem? Nem vesz komolyan, szerinte csak bolondozok, annyira aranyos vagyok, hogy elszórakoztatom. Egyik reggel így fogok ébredni, mert anyukám őszinte velem, ő mondta azt is, hogy összeházasodunk, és szép életünk lesz. A feleségem aznap reggel pánikrohamot fog kapni, amíg rá nem jön, hogy ez csak egy anyajegy.
Nem válaszol a kérdésemre, hogy mit főz, de egyre több dolgot tesz bele, amit nem olvastam a receptben. Az alma és a köménymag rejtély, hogy férnek meg egymás mellett, de itt vagyok, segítek. Egyébként lehet, hogy így is túl sokat dolgozom, pedig szigorúan négy órát töltök munkával. Nem hiányzik húszonévesen egy hideg izzószál az agyamban. Mégis azt látom, amikor az almát reszelem, hogy bőr hullik a tálba. Meg kell vizsgálnom az összes fonnyadt almát. Nézem őket, az egyik fiatal, a másik öreg. Remélem, hogy ez nem mind az én arcom, és nem fogják megbosszulni azt a sok spejzben töltött időt.
Hagyja, hogy kavargassam. Hiába mondom neki, soha nem tudom, mikor kell elzárni a gázt, hogy ne fusson ki a lábas falára, most is izgulok, remélem nem sokáig pisil. Kavargatom, igyekszem hanyagolni az almákkat. Kinézek az ablakon, nézem ezt a nagytestű állatot, hogy mennyire aranyos a nagy fekete orrával, ami körül bepárásodik az ablak.
Buborékok jelennek meg a víz felszínén, arrébb tol, hogy eltekerje a gombot, mert megint nem figyelek, pedig annyiszor megkért. A fehér gömbökből kipukkannak a kolibrik, előttünk lebegnek. Keserűvé válik a nyálam, ablakot akarok nyitni. A feleségem csak áll, és a számat bámulja.
123 readings
0 comments
Previous publication
4 min
You can support your favorite writers
