Congratulations! Your support has been successfully sent to the author
Veres G. András - Csobolyság-ellenes fiatalok

Veres G. András - Csobolyság-ellenes fiatalok

Published Feb 17, 2023 Updated Feb 17, 2023 Culture
time 7 min
0
Love
0
Solidarity
0
Wow
thumb 0 comments
lecture 145 readings
0
reactions

On Panodyssey, you can read up to 10 publications per month without being logged in. Enjoy9 articles to discover this month.

To gain unlimited access, log in or create an account by clicking below. It's free! Log in

Veres G. András - Csobolyság-ellenes fiatalok

    Látta Edvárd, ahogy az elnök úr irodájából kilép az oltásellenes aktivisták egy csoportja, nagy mosollyal az arcukon. Valószínűleg elfogadtatták a követeléseiket, vagy ha nem is, de legalább kompromisszumos megoldásra jutottak az elnökkel. “Nahát, ha ezeknek ment, akkor nekünk is biztosan sikerül meggyőznünk!” - gondolta magában reményekkel telten a fiatal.
    – Ungvárszki Edvárd és Hajnal Ödön, jöjjenek! - szólt kilépve a nagy fenyőajtón az elnök titkárnője. A két fiatal egymásra nézett, nagy levegővétellel úrrá lettek óriási izgalmukon, és elindultak ama bizonyos faajtó felé. 
    Ez volt az első alkalmuk, nemhogy az elnöki irodában, de a parlament épületében is. Igazán nagy büszkeség fogta el őket, ahogy láthatták az előző, nagy elnökök arcképeit és mellszobrait, akikről történelem órán annyit tanultak, és miközben a nemzetük históriáját elmesélte az a rengeteg gyönyörű festmény. S persze ott motoszkált a gondolat, hogy ezt mind a felmenőik érték el, megteremtve egy demokratikus ország létrehozásának lehetőségét.
    Az elnöki irodába belépve leesett az álla a két fiatalnak: gyönyörű, antik bútorokkal berendezett, sötétbe burkolódzó, kör alapú szoba volt. A plafon csodásan festett: a köztársaság alapítását ábrázolta. A falakra aggatva is különböző festmények lógtak, egy-egy relikviával megspékelve: köztársasági jelvény a háborúból; régi pénzek a szabadságharcból; egy vitrinben az első, demokratikus alkotmányuk, egy másikban pedig a jelenlegi. A fiatalok belesüppedtek cipőikkel a padlón terülő szőnyegbe, annyira puha volt.
    De a lényeg a szoba közepén várta őket: egy nagy, díszes, fehér íróasztal, amögött pedig a nagy ember, maga az Elnök.
    – Üdvözlöm, a fiatalembereket! - köszöntötte a már idősödő, de még mindig jó bőrben lévő kormányfő. Hangja vékony, kicsit pökhendi volt: ezen a fiúk meglepődtek, hisz mind a tv-ben, mind a rádióban, meg úgy alapvetően mindenhol ennél mélyebb hanggal rendelkezett. De ezt gondolatban egy vállvonással elintézték: csak a technológia átka. - Úgy tudom, egy előadással jöttek hozzám.
    – I-igen, elnök úr! - támasztotta alá Edvárd az Elnök állítását, igaz, még kicsit félénken.
    – Hát akkor, hadd halljam! - erre a kijelentésre a két fiatal összenézett, és magabiztosan bólintottak egymásnak: eljött az ő idejük. Táskájukból előhúztak ábrákat, rajtuk különböző kimutatásokkal rajtuk, valamint papírokat, hosszadalmas szövegekkel. És kis preparálási idő után bele is kezdtek:
    – Tisztelt Elnökúr, én Ungvárszki Edvárd vagyok, és társammal, Hajnal Ödönnel egy nagyon fontos társadalmi problémára szeretnénk felhívni az Ön figyelmét. - az elnök igenlően bólintott, és kezével jelezte, hogy az övék a terep. - Egy anyagról, pontosabban egy fogyasztási cikkről gyűjtöttünk, illetve találtunk vészjósló adatokat, melyek akár katasztrofális következményeket jeleznek. Először is, ez egy nagyon addiktív vegyi anyag. Könnyű elérhetősége okán sok fiatal már a 20-as éveiben rászokik, és a legtöbben életük végéig a csapdájába esnek; nem ereszti őket a függőség. Persze, ez még önmagában nem hordoz veszélyt. Azonban, ez a bizonyos fogyasztási cikk még káros is az egészségre! Úgy bizony! És még csak nem is kicsit: a hatása alatt lévő emberek kognitív döntőképessége jelentősen csökken; nagy mennyiségű fogyasztása súlyos szervi, főként májproblémákat okozhat, ami később halálhoz is vezethet. És vezet is: évente nagyjából 95.000 ember hal bele a köztársaságban eme, mondjuk ki, legális drog fogyasztásába. Ez egy szörnyű szám. De itt sajnos nem ér véget a problémák sora: ez az anyag sok embernek, főként fiataloknak, “kapudrogként” szolgál. Vele járó káros drogfogyasztás általában a cigaretta, de használói nagyon gyakran áttérnek a marihuána használatára, vagy akár keményebb, ténylegesen illegális drogokra. És mindezek ellenére legális, minden boltban kapható, és még olcsónak is mondható ez a fogyasztási cikk, ami, véleményünk szerint, felháborító! Ha még nem lett volna egyértelmű, az italfajtáról, a csobolyságokról beszéltem. - E mágikus szó hallatán a relaxált állapotban figyelő Elnökúr feszengve, már-már idegesen hajolt előre karosszékében.
    – Nagyszerű prezentáció! - vágott közbe a kormányfő Edvárd szavába, miközben tapsolva felállt.
    – De… - próbálta folytatni a fiú az előadást.
    – Shhh! Nagyszerű volt az előadásotok, fiatalok, azonban sajnálattal kell közölnöm veletek, hogy kulturális okokból nem tehetjük meg a csobolyságok betiltását… pedig teljes mértékben átérzem félő aggodalmatokat! De hát, a mi népünk csak ilyen: nem tud meglenni csobolyság nélkül! - felkuncogott, és a karórájára nézett. - Nahát, már ennyi az idő! Sajnálom, fiatalok, de nekem szaladnom kell, fel kell készülnöm egy kormányzati megbeszélésre; de nagyszerűek voltatok, nagy jövő áll előttetek! Kellemes napot! - és ezzel nagy sietve kiment az iroda ajtaján. A két fiatal még egy-két gyorsan elröppenő percig állt, s bámulták egymás üres tekintetét.
    – Legalább van egy érdekes sztorink, amit mesélhetünk! - próbálta kis humorral elnyomni a letörtséget Ödön.
    Totális vereséget szenvedtek. Az a rengeteg munka, amit a kutatásba öltek; a nemzeti öntudat, amivel próbálták a társaikat megmenti. Mind hiábavaló volt. 
    Végső elkeseredésükben beültek egy helyi kocsmába. Egy, már jobb állapotban lévő férfi leült melléjük.
    – Na mi van, fiúk, nem sikerült, mi? - kérdezte.
    – Hát… igen… Vagyis, nem. - válaszolta Edvárd.
    – Én ezt mondtam nektek előre.
    – De… de miért? Hisz ő az emberekért van. Ő értünk van! - fakadt ki a fiú, majd szemei könnyre fakadtak. A férfi Edvárd hátát paskolva így szólt:
    – Jaj, te szép nyári gyermek! Hát nem tudod? Az Elnökúr családjáé az ország legnagyobb szeszgyára!

lecture 145 readings
thumb 0 comments
0
reactions

Comments (0)

Are you enjoying reading on Panodyssey?
Support their independent writers!

Prolong your journey in this universe Culture

donate You can support your favorite writers

promo

Download the Panodyssey mobile app