Congratulations! Your support has been successfully sent to the author
Fehér Enikő versei

Fehér Enikő versei

Published Feb 13, 2023 Updated Feb 13, 2023 Culture
time 4 min
0
Love
0
Solidarity
0
Wow
thumb comment
lecture reads
0
reaction

On Panodyssey, you can read up to 30 publications per month without being logged in. Enjoy29 articles to discover this month.

To gain unlimited access, log in or create an account by clicking below. It's free! Log in

Fehér Enikő versei

Sharma fülbevalói

I.
Olyan verseket akarok írni, mint a teknőstojás.
a héj törjön apró darabokra,
barnára sült gyerekek tapossák homokba,
szóródjon szét a tengerparton.
ne tudják, hogy ez a tojás a versem.

II.
Harmadnapon vala a selyemgubó.
Halottak képével tapétázott romok. 
Kicsírázó hajlatok a domboldalon. 
Az üres városban homok ül a könnyek helyén.
A nők szeme alatt ülepedik, míg ki nem szórják a
folyó mentén, sodrásirányba. Mosni megyünk,
mondják ilyenkor és néha nem jönnek vissza. 
Virág nő a hajlatokban, rászállnak a rovarok.

III.
ki számolja már, hogy mióta süt be a nap az üres lakásba, ahol csak sharma fülbevalói, pár ruha meg a füzetem maradtak, amiért nem megyünk vissza soha többé, miért is mennénk, ezek csak tárgyak. 
milyenek a tárgyak, ezt kérdezi tőlem sharma, mesélni kell neki, ne gondoljon arra, mennyi van még hátra, míg nem látunk többet vadállatokat, akik azt ígérik, nyugalmat hoznak és tiszteletben tartják a döntéseinket, hogy aztán befogják a szánk, ha sikítunk, ez itt egy bornyitó, sharma, olyan, mint egy ugráló ember, ez egy hajcsat, talán pont egy ilyen kislány hordta, mint te, ez egy kés, veszélyes, kérdezi tőlem sharma, attól függ, ki használja, kinevet, törékeny, mint egy kifújt tojás.

 

Ima körkörös időkben

húgom, aki vagy,
fújd el a romokat.
gyöngyházcipőcskéddel rúgd arrébb a törmeléket,
táncold ki a bút,
 a betört ablakok üvegét sikítsd vissza
húgom, aki vagy.
gránátalmakönnyeid hulljanak a porba,
nőjön új virág a sebekből,
a pincék dohszagú gyászát hozd fel a fényre,
és énekelj békét,
húgom, aki vagy. 
elvették a fiatalságod,
rongyarcod felhasadt,
körülötted csak a gombák pihegnek. 
a nők melle ráncos lett az aggodalomtól,
a férfiak töltény nélküli puskák.
húgom, aki vagy, 
takard el a szemed, 
énekeljünk altatót,
én neked, 
te nekem,
hogy felváltva aludjunk és keljünk,
mi, billegő keljfeljancsik.
aztán találjunk jobb mókát,
ülj a vezérek fejére, nevesd ki őket,
fesd át a jelszavakat, a zászlókat, az indulókat fütyüld ki,
zavarj bele a menetelésbe, topogj, topogj,
húgom, aki vagy, csak táncolj.
gömbölyű félelmed egyenesedjen ki,
lomha gerinced erősödjön meg.
ha a háztetőről nézed, a tankok kiskutyák,
gazdájuk messze van és nem törődik velük,
szelídítsd meg a harcot, öleld át,
húgom, feldíszítelek, kirúzsozlak és 
aranyba öltöztetlek, 
mert te vagy ma az áldozat,
akinek halnia kell a békéért.

 

Nagyanyám dobozokról álmodik

I.
jó lesz az még valamire,
ki ne dobd,

gyűlik a halom,
tejfölös poharakból épül a város.

II.
egymásra pakolom a teendőimet,
nézem, ahogy maguktól leomlanak.
ülök a nyugodt káoszban.
felhalmozom az emlékeket, sérelmeket,
váratlanul rájuk bukkanok. 
tartalékolok a belső háborúra.

III.
dobozoljunk, mindig ez, 
nincs meg a bőrönd, amibe nagyanyád a családot pakolta,
otthon is akkor éreztem magam utoljára, mikor
már beköltöztünk és még nem csomagoltunk ki semmit.

IV.
kupacokat öröklünk, felhalmozzuk a világ tartósságát.
rám omlik a kupac, uram, 
dobozokból építik az asszonyok a világ falát.

lecture 81 readings
thumb comment
0
reaction

Comments (0)

Are you enjoying reading on Panodyssey?
Support their independent writers!

Prolong your journey in this universe Culture
Eve
Eve

Un mot d'un dictionnaire, ma définition, vôtre sourire, ma joie. Dans sa gen&...

Bernard Ducosson
1 min

donate You can support your favorite writers