English
Français
Deutsch
Italiano
Español
Mes enregistrements
Máthé Zsolt András versei
Published Feb 13, 2023
Updated Feb 13, 2023
Culture
5 min
Culture
Published Feb 13, 2023
Updated Feb 13, 2023
5 min
1
Like
0
Love
0
Solidarity
0
Wow
0 comments
165 readings
On Panodyssey, you can read up to 30 publications per month without being logged in. Enjoy29 articles to discover this month.
To gain unlimited access, log in or create an account by clicking below. It's free!
Log in
Máthé Zsolt András versei
Contribute
Ekloga01
Költő
Régen láttalak erre, barátom, kint a szabadban.
Színész
Rég ért engem a nap, kit reflektor tüze éget,
És csak színpadon él álmot - tudod, az nem az élet;
Tegnap még a világ, ma odú csak, szűk menedékhely.
Költő
“Szó, szó, szó” - szavak, és se neked, se nekem nem öröm már.
Szólunk, s szűk a kereslet, szűk kereset, köszönet jár.
Alkotok én a fióknak, és az nem honorálja.
Színész
Nálunk dúl az omikron, az esték sorra lemondva.
Nincs más hátra nekem, mint inkább menni futárnak,
Bringán kis betevőért vinni a más vacsoráját.
Kérlek, félre ne érts! Nem bűzlik a kétkezi munka.
Költő
Szellem s gondolat – itt köpnek rá, s rajtuk a bélyeg;
Járjon a kéz, vegetáljon némán ész meg a lélek.
Pénzért menj le kutyába, talán dob díjat a kult-úr,
Művész úr-titulust is kaphat a szolgai szócső.
Színész
Mártír nem leszek én, mert élni muszáj nekem így is.
Tényleg fontos a színház? Harcol-e érte a néző?
Költő
Tényleg kell-e valóban a vers, a regény meg a dráma?
Félek, a könyv nem ad enni, mikor már szűkös a farhát.
Színész
Aztán válthat a rendszer, mélyebb mégis a válság.
Költő
Télre tavasz jön, a nyár sincs messze a bánatot űzni,
Most melegítsen a napfény, friss levegőn felüdít majd.
Színész
Természet, szabad ég, napfény, a miénk ez a kincstár,
Költő
És legszebb koronája a szó, s végére a rímpár!
Ekloga02
Önkéntes
Most Európa feszült, és újra a vérzivatar hull.
Menekült
Hetvenhét hazug év békében telt el azóta,
Negyvenöt óta, habár sok-sok vér folyt helyi szinten.
Leghosszabb ez a béke, de újra lealjasodunk most.
Önkéntes
Kérded, mért lehet újra? Miért nem lesz soha vége?
Nem tanulunk, a felejtés győz, butaság meg a bosszú;
És már nincs, aki emlékezzen állva tanúnak,
Túlélő, aki ott volt, és még látta a poklot,
Nincsen senki, hogy elrettentsen minket a vésztől.
Torz történelem-olvasat újra perel, csupa tévhit;
Lózung-szólamok álhír-hívők kórusa térít.
Menekült
Fegyvert adnak a kézbe, erő lesz jog s az igazság.
Ámde a régieken már úgy se segíthet a bosszú,
Sérül mind, aki most él, s dacból vívja a harcot,
S bosszú majd az örökség végül minden utódnak.
Vesztes láncai győztes markában - ki a rab hát?
Lánc köti őket, a lánc kötelez, s csak gyűlöletet köt.
Önkéntes
És romokon ki fog újat emelni, ha pusztul a vesztes?
Pusztul s nem marad egy rabszolga se, egy se, ki épít.
Mert aki vesztes, az inkább meghal vesztve hazáját.
Menekült
Súlyos bajban a Föld, s túlélne, ki kéri a másét.
Túlélést csak az önzetlenség nyújt s a megosztás.
Ekloga03
Író
Nem látsz? Úgy teszel inkább, mintha csak észre se vennél?
Fiatalember
Tévedsz, láttalak, azt is jól tudom én, te ki lettél.
Író
Nem jöttél oda mégsem, szégyellsz engem eléggé.
Inkább tartod a távolságot, rám se tekintesz.
Csóró vagy s a ruhád meg a külsőd ócska, szegényes…
Látom, gőgösen ítélsz, engemet és a világot.
Felnőttem, s ez az életem, és te hiába haragszol.
Fiatalember
Mondd csak, mondhatod estig, jártatod itt csak a szádat.
Író
Számat jártatom ám, hiszen én vagyok itt az idősebb,
Jobb életre tanítalak, és mégis csak gúny a fizetség.
Hidd el, nem lehetett, ahogyan te akartad a dolgot…
Minden terved az élet sikkasztotta, tiporta.
Fiatalember
Északi sark? Repülőgép? Ez volt mind a te terved…
Író
Kérlek, jól tudod… akkor jártam… épp egyetemre.
Fiatalember
Mondd csak, hol van a büszke, szabad, szép, új Magyarország?
Író
Hidd el, dolgozom én is rajta, s a fában a fejsze.
Élni muszáj, sok az alku, de járunk lassan az úton.
Kissé sért ez hang, bár nem vitatom kritikádat.
Látod, végül is írok, hallatszik ma a hangom.
Fiatalember
Versek, dalszövegek, mondd, hol van a himnusz, a program?
Író
Nem vagyok én a vezér, ám mégis része az újnak.
Utcát mégse neveznek rólam, csúnya csalódás.
Látod, mégis a végén lett nőm s végre családom.
Fiatalember
Látom, szép az eredmény: nő, aki végre terád néz.
Lett egy nő, akinek te vagy isten, mondd, hova szarjak?
Mert lehet, én röhejes voltam, kínos, ciki, és gáz,
Ámde te senki se lettél, rajtad csak mosolyognak.
Írj meg, lángba bemártva a tollad, írd meg a múltad!
Úgysem látsz soha többé mélyen nézve tükörbe.
Író
Írok rólad egy édes-bús kis furcsa novellát,
Ennél többre nem indul rá, ki ma könyvet elolvas.
165 readings
0 comments
Previous publication
4 min
You can support your favorite writers
