Kovács Ági - Egérút
On Panodyssey, you can read up to 30 publications per month without being logged in. Enjoy29 articles to discover this month.
To gain unlimited access, log in or create an account by clicking below. It's free!
Log in
Kovács Ági - Egérút
Egy nap az egerek elhatározták, hogy gyűlést szerveznek. Túl sok feszültség és elégedetlenség gyűlt fel a kamra harmadik polcán tárolt sajt elosztásából. Mindenki erről beszélt, baráti társaságok ugrottak egymásnak, vélemények ütköztek. Világossá vált, hogy tenni kell valamit.
A gyűlést a kamra hátsó sarkába hirdették meg. A legfőbb szónok – aki évek óta szívügyének tekintette az egér gyerekek oktatását és nevelését – felállt a fásláda tetejére és csendre intette a kisebb tömeget. Mindenki bízott benne, hogy ebben a kora reggeli időpontban nem fog belépni sem a háziasszony, sem a macskája a helyiségbe.
A gyűlés egyetlen napirendi pontja a sajt újraelosztása volt. Apró megafonba beszélt a szónok: „A kamra felső polcairól kemény munkával lehordott sajt mennyiségből minden egér egyenlő arányban kellene, hogy részesüljön. Valójában azonban vannak olyan egér almok, amelyek a polchoz közel laknak, jóban vannak a macskával vagy egyszerűen csak tekintélyt vívtak ki maguknak – nekik mindig több jut. Meg kell oldani az igazságos elosztást!”
A tömeg éljenzett, egészen addig, amíg a következő szónok fel nem állt a pulpitusra. „Én keményen dolgozom a sajt lerágásán, lehordásán, kockáztatom, hogy meglátnak. Ha ugyanannyit fog kapni az az egér is, aki egész nap nem csinál semmit, akkor én sem töröm magam. Inkább legyen kevesebb mindenkinek.” A tömeg érdekes módon őt is megéljenezte.
„Legyen közteherviselés” – javasolta egy fiatal egérfiú. „Mindenki hozzon le 5g sajtot minden nap! Tegyük be a közös gyűjtőkosárba és osszuk el igazságosan” – „Úgy van!”, hangos éljenzés követte a felszólalást.
„Minek elosztani, ha úgyis mindenki ugyanannyit hoz le? Mindenki egye meg azt, amit lehoz!” – kiabált be egy nagy hangú egér.
„Mi lesz akkor a gyerekkel és az éppen vemhes anyákkal?” – kérdezték többen is.
A közteherviselést javasló egértől jött a megoldás: „Különítsünk el nekik egy mennyiséget, mindenki lead 1g sajtot a gyűjtőkosárba. Ebből kapnak azok, akik nem képesek a munkavégzésre. Ahhoz, hogy az elosztás igazságos legyen, szükség lesz néhány főre, akik ezt nyilvántartják. Vezetik a táblázatot a leadott 1g sajtokról és a munkaképtelenek számára kifizetett mennyiségről. Mivel ezek az egerek, akik a nyilvántartást vezetik, nem fognak ráérni sajtért menni, így ők is részesülni fognak a közös ingyen sajtból. Ugyanígy az egérgyerekek felügyeletével megbízott felnőttek is, nekik sincs idejük felmászni és lehordani a sajtot. Vannak további közcélú munkát végző egerek, akik például őrzik az ajtót. Nekik is jár majd az apanázs.”
Ezt a megoldást mindenki üdvözölte és hangos cincogással megszavazta. Azonban az első héten kiderült, hogy túl kevés a dolgozók által leadott 1g sajt, emelni kell 2g-ra, így jut minden passzív egérnek.
Mivel a sajt megszerzése miatti fokozott fel-le járkálás magasabb kockázattal járt, így meg kellett erősíteni az őrséget, tovább nőtt a passzív lakosok aránya. Több fordulót is menni kellett minden nap, ebben voltak veszélyes időszakok is, amikor a gazdasszony rendszeresen járt be tejfölért, a gazda pedig poharazgatott egy demizsonból. A lámpa felkapcsolódása és az ajtó nyitása miatti stresszt sokan nem bírták. Az idősebbek és a gyengébb idegrendszerrel rendelkező egerek elkezdtek rosszabbul teljesíteni, sokan megbetegedtek. Ilyen esetekben a betegek is a közös kosárból kaptak enni.
Voltak olyan családfenntartók, akik már alig hittek a rendszerben, a gyerekeiknek igyekeztek extra, külön, „feketén” szerzett falatokat adni, kenyérdarabot a konyhából, diót az udvarról, így ők egészségesek és jól fejlettek lettek. Vigyázni kellett azonban, hogy ezt ne lássák meg a többiek, hiszen a közösbe nem akartak 1-1 grammokat beadni.
A lelkesen üdvözölt, tisztességen és egyenlőségen alapuló rendszer pár hónap alatt megbukott. Többen elszöktek, kinti magtárakban és sufnikban kerestek egérutat. Volt, aki végső elkeseredésében az egérfogóra lépett.