English
Français
Deutsch
Italiano
Español
Mes enregistrements
Stall Anita - Mit csinál a diplomám, amikor senki se látja?
Published Feb 17, 2023
Updated Feb 17, 2023
Culture
6 min
Culture
Published Feb 17, 2023
Updated Feb 17, 2023
6 min
0
Like
0
Love
0
Solidarity
0
Wow
0 comments
153 readings
On Panodyssey, you can read up to 30 publications per month without being logged in. Enjoy29 articles to discover this month.
To gain unlimited access, log in or create an account by clicking below. It's free!
Log in
Stall Anita - Mit csinál a diplomám, amikor senki se látja?
Contribute
Az én diplomámat kemény fából faragták. Pontosabban kemény fának a halott rostjaira préselték. Aztán az egész papírt, ezt az érdes, komisz lapot egy kék színű, mutatós műanyag tokba tették. Nem tudom vele kitörölni a fenekemet, de nem ám! Hiába tett rá utalásokat néhány kedves ismerős. Kőkemény, gyűrhetetlen műanyag. Legalábbis kívülről.
Sokak szerint a diplomám természetesen pihen, mikor senki se látja. Fázik és fáradt, bebújik a kék köntösébe. Hadd pihenjen. Jó neki. Meg ott van még neki az egész nyári szünet, grátiszba befigyel olykor-olykor a digitális oktatás.
Pihen, persze, jár az neki is a szabadidejében, csak előtte még segít az új classroom kóddal a régi gyerekeknek és a régi classroom kóddal az új gyerekeknek. Aztán gyorsan adatot szolgáltat a bejárókról, tanulószobásokról, halmozottan hátrányos helyzetűekről, meg leadja az egyéb foglalkozások, szakkörök névsorát, szigorúan figyelve a lemorzsolódási mutatókra.
A diplomám nem főz kávét, hogyan tehetné, hiszen csak egy kemény papír. Visszamegy inkább az osztályterembe. Megnézi, felrakták-e a székeket a gyerekei. Na persze nem a saját gyerekei, mert azokkal nem ér rá foglalkozni. Ha azt mondja, hogy a gyerekei, mindig az osztályába járó gyerekekre gondol. Összeállítja a jövő heti dolgozatokat, és válaszol az aggódó szülőknek elhagyott tornazsákokról, kijavítható osztályzatokról, tiktokra véletlenül kiposztolt videók eltávolításának lehetőségéről.
A diplomám úgy érzi, fázik. Összébb húzza magán a nadrágszíjat. Ja, nem, csak a köntöst. A nadrág szíja már túljutott az utolsó fúrt lyukon és haragszik a diplomámra.
A diplomám dolgozik munka után. Maszekol. Feketén. Néha fehéren. Egy kis korrep, egy kis nyelvsuli, egy kis felkészítés. A diplomám ezt már nem akarja csinálni. Otthon szeretne lenni. Olvasni. Beszélgetni a családjával. Rendes ebédet főzni, félkész gyorskaják helyett. De kell a pénz. Mire? Számlák. Kaja. Biztosítás.
Mások szerint a diplomámnak semmi sem elég, és de jó neki, hogy munka után pluszpénzt keres.
A diplomám beszélget az egyik munkatársammal, aki mindig maga sütötte kenyeret hozott tízóraira, most pedig valami mást. Boltit. A diplomám kérdésére a munkatársam elmondja, hogy úgy döntött, a téli időszakban inkább megveszi a kenyeret, és az így megspórolt áramot fűtésre fordítja. Az ő diplomája nem tud délután korrepetálni, mert beteg az anyukája.
A diplomám nem magát sajnálja.
A diplomám kissé fennhordja az orrát és magában azon füstölög, hogy ő még öt évig járt egyetemre, s akkoriban nem gyorstalpalón képezték a peida-gogoszt.
A diplomám tízórait visz annak a gyereknek, aki el szokta azt felejteni; kipakolja a tornazsákból az izzadt ruhákat és odakészíti pénteken az iskolatáskákhoz, hogy a gyerekei biztosan hazavigyék. Becsukja az ablakot, ceruzát farag, szétszedi a verekedőket, kimossa az üres kakaós poharakat, bedobja a szelektív kukába, átpakolja az almacsutkákat a szelektív kukából. Aztán otthon is megcsinálja kábé ugyanezt. Ott is van pár gyerek, de nekik csak az anyja.
A diplomám néha elábrándozik; jólmenő vállalkozó szeretne lenni vagy politikus, de ahhoz túl kemény papírra nyomták.
Azon gondolkozik, ne költözzön-e északra, bár már így is fázik. Szorosabbra húzza a sima kék köntösön az övet, amit sem narancssárga kör, sem piros szegfű nem díszít.
A diplomámat összezavarja, hogy álmában sem lepke, sem Dsuang Dszi. Hétköznapi dolgokat álmodik, étteremben ebédelésről, nyaralásról, számára elérhetetlen dolgokról, aztán felébred, és azt gondolja, hogy ’who doesn’t give a ….’ és megpróbál visszaaludni. Az utolsó szót még angolul sem gondolja, mert nem káromkodik, még álmában is példát mutat, akkor is, ha érzi, ez most csak egy szerep.
A diplomám felkel, és úgy érzi magát, mint a 100 éves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt, pedig úgy szeretné magát érezni, mint Szabó Magda Ginája.
A diplomám néha nem is olyan okos. Már bánja, hogy a nagymamától örökölt aranyláncot beadta a zaciba.
A diplomám most egy nagyáruházban van, márkátlan pólókat válogat s közben arról fantáziál, hogy egy fiókban van egy bestseller kéziratával.
A diplomám azt is elképzeli, hogy egy fiókan van egy svájci betétszámlával. Ekkor a diplomám elszégyelli magát, mert nem tudja eldönteni, melyiket szeretné inkább a kettőből.
A diplomám valójában egy fekete lyuk, felbonthatatlan szerződés. Inkább elővesz egy jó könyvet és olvasni kezd, ettől teljesen megnyugszik. A diplomámnak eszébe jut az a vicces mém, amin a tanár az anyja szerint Einstein, a társadalom szerint lógatja a lábát egész nyáron, a gyerekek szerint Perselus Piton, de nem jut eszébe, hogy milyen kép is van a valósághoz linkelve.
A diplomám szereti a gyerekeket. Több időt tölt más gyerekeivel, mint a sajátjaival. Ettől nem szomorú. Reméli, hogy van valaki, aki az ő gyerekeivel is több időt tölt. Nekiáll javítani. Az ablakon besüt a nap, a köntöst is leveszi, ami csak halványkék, senem narancssárga és végképp’ nem piros. Egész jók lettek a fogalmazások. Már nem is fázik annyira. Kimegy az udvarra és trambulinozik a gyerekekkel, akkor is, ha azok csak a sajátjai.
153 readings
0 comments
Previous publication
8 min
You can support your favorite writers
