Congratulations! Your support has been successfully sent to the author
Tóth Gréta versei

Tóth Gréta versei

Published Feb 14, 2023 Updated Feb 14, 2023 Culture
time 4 min
0
Love
0
Solidarity
0
Wow
thumb comment
lecture reads
0
reaction

On Panodyssey, you can read up to 30 publications per month without being logged in. Enjoy29 articles to discover this month.

To gain unlimited access, log in or create an account by clicking below. It's free! Log in

Tóth Gréta versei

Felejthetetlen

Búgó moraj mikor a füled anyád korgó hasához nyomod,
Halk döngicsélés, ami sejtfalakon és emlékeken áthatol.
Olyan költészetre vágyom, amit nehéz megemészteni.
Nem sortördelt próza, hanem valami abszurd, zsigeri.
Óvodai mondóka, iskolai memoriter, bankkártya PIN kód,
Édesanya telefonszáma, az agyhártyán egy tetkó.

Nem olyan költészetet követelek, ami tükröt mutat,
Már így is fröcsögő hírfolyam a kollektív tudat.
Nem fülbemászó reklámszöveg vagy propaganda himnusz –
Az inger binge-eléstől kifogyott belőlem a szusz.
Kelljen böngészni, vele aludni, ülni rajta,
Ilyen a jó vers, nem a kommersz fajta.

A szürreális világot nem lehet ép ésszel lefesteni,
Ide kellenek a dadák tárgyi kellékei.
Olyan verseket vágjatok fejemhez, kérlek,
Ami nekifeszül csontnak és érnek.
Ami ha nem szakad fel, mint hörgő hurut,
Az író torkán akad, sátrat ver és morog.

Létszükséglet legyen a szavak papírhoz öltése,
Ne kiszámított PR csomag újabb ballépése.
Csakúgy, mint az igazság
És a plakát-bombák -
A valódi versek
Az utcán hevernek.

Az a fajta irodalom, ami megemel
És egy megkésett pofont lekever.
Az ösztönös, májból írt líra,
Amit a hatalomnak lehetetlen elhallgattatnia.
Trancsírozzon fel vagy öleljen, míg a szeretettől kipukkanok,
Bármit, csak hidegen ne hagyjon.

 

Reprodukció

Kongó kádban ázok.
Kihűlt már, fázok.
Csöpög a csap,
A vízcseppek visszhangoznak
A virágos csempéről.
Remélem az életkedvem előkerül.

Türkiz liliomok bólogatnak,
Merülésre bátorítanak.
A biztatást félig megfogadom,
Lecsúszok, a levegőn csak az arcom.
Épp, mint az anyaméhben,
Úgy lebegek a porcelánmeder tengerében.

Ebbe a világba szüljek?
Mikor nincs orvos, kivel szembe leüljek
Mikor - mint most is - elfog a rosszullét?
Ő igya meg a ti döntéseitek levét?
Leeresztem a vizet,
Hátha lehúzom vele együtt az ingerültségemet.

Apadva köröz széleimnél a tavacska,
Míg már csak a száraz kádban fekszem, hallgatva
Az ujjaimban lüktető szívverést.
Nézem a plafonon repedező rést.
Már fekve megszáradtam,
Úgy sóhajtok, immáron higgadtan.

Kiszállok, nem csöpögök.
Mire a hajamat törölni kezdem, már röhögök.
Nem szülök én nektek porontyokat,
Adófizetőnek meg porfogónak.
Túl sok a gyermek szülőtlenül
Ahhoz, hogy csak üljek tétlenül.

És bár itt vagyok, és
Diplomás, független felnőttként készen állok,
Mégsem fogadhatok örökbe,
Hiszen nincs férjem és nem is mozgok elit körökbe'.
Lemosom a sminkem, észre sem vettem,
Hogy a sírástól kissé pandás lettem.

Ha megbecsült leszek,
Akkor majd nesze -
Addig is, míg silány az oktatás,
Az egészségügy és sok más,
Addig élem a legjobb szingli életem.
És ebbe nincs beleszólasod, Életem.

 

22 április

Glazúrosan nyikorgó lufik préselődnek ott
A villamos ragacsos plafonjához.
Kárörvendőn szemlélem a zajos társaságot,
Kit a holnap majd másnapra kárhoz.
Én pedig olyan leszek holnap, mint épp most:
Félig túlcsorduló, félig magányos

Így érezheti magát a gyilkolt áldozat szelleme,
Ahogy régi otthonából kikelve
Viszolyogva tekint vissza a tetemre –
Bámulom a szülinapozó csordát,
Mint cirkuszban a gyomorforgató csodát.

Hogy merészelt bárki
Húsz évvel ezelőtt pont áprilisban születni?!
Nem tudta, hogy mélyen gyászolni fogok,
Hogy álmomban szeretteim szájából potyog a sok fog?

Nem sejtette úgy, mint én,
Hogy április elején
Vérbe fagyva virrad a tavaszi napkorong
És fiatalok generációja elveszetten bolyong?

Szülők és nagyszülők,
Feladatotok lenne a védelmünk,
De ti lándzsára tűztök, mint pillét a tűre,
Már nem is kell, hogy a közmédia az agyatokat csűrje.

Az ezüst fólialufi leszáll a Batyin,
Keserűségem végül megszégyenít.
Hiszen az esztelen bulizás is egy kóping mechanizmus,
Valószínűleg egészségesebb, mint a nihilizmus.
Boldog szülinapot, Anna, Sári, Dorka, akárki is légy,
Kívánom, hogy a kiszámítható borútól feleslegesen ne félj.

Az estben ikret vetít az Országház a Dunára,
A nemzet ékes kristálycsillárja.
A másik oldalt fejem fölött bárdot lenget a Szabadság szobor,
Szekál és kinevet, de a pupillája komor.
A várból halk kacaj visszhangzik, vidám is és éles is.
Lemázolt freskók alatt nyomorog ott is a sok győztes lufi.

lecture 28 readings
thumb comment
0
reaction

Comments (0)

Are you enjoying reading on Panodyssey?
Support their independent writers!

Prolong your journey in this universe Culture
Eve
Eve

Un mot d'un dictionnaire, ma définition, vôtre sourire, ma joie. Dans sa gen&...

Bernard Ducosson
1 min

donate You can support your favorite writers