Congratulations! Your support has been successfully sent to the author
Sajtos Sára versei

Sajtos Sára versei

Published Feb 14, 2023 Updated Feb 14, 2023 Culture Culture
time 4 min
0
Love
0
Solidarity
0
Wow
thumb 0 comment
lecture 24 to reads
0
reaction

On Panodyssey, you can read up to 30 publications per month without being logged in. Enjoy29 articles to discover this month.

To gain unlimited access, log in or create an account by clicking below. It's free! Log in

Sajtos Sára versei

Napraforgó sirató

Házak ablaka mögé, nem lehet már emlékeket zárni,
Kiszöktek azok, szita falain,
S elvesztek a semmibe,
Elrepült majd egy év, máris

Játszótéren, erdőben nem lehet többé bújócskázni,
Nem nőnek már, új fák a nyárig,
Megtépték, felhorzsolták a földet,
Bújó és bújtató, egyaránt fázik

De ablaknak darabjai, sem lesznek már üveg,
Hintának kötele, sem forr már össze,
A világ így, már csorbult csonk,
Bár, nem mintha téged, ez érdekelne

Hisz, mint játék kockákat, szobád sarkában,
Söpörted el, gondolkodás nélkül, a tájat,
S mintha kezeidtől nem is látnád, hát szólok:
Háborúsdit, már nem ólomkatonákkal játszassz

Mintha tetted éle, szemedet véresre, nem kenné,
Mintha nem is látnád, észre se vennéd,
Itt, már törmelékes sárba keveredik, a verejték

Persze, honnan is tudnám, mégis miket beszélek?
Hisz nekem, ezek csupán alig érinthető hírek,
S jól tudom, pixeles papíron át, könnyen beszél,
Ki csak távoli megfigyelője, kezeden a vérnek


Hát helyettem, hallgasd, kiket most taposol,
Hallod, ahogy könnyeik, kanyont vájnak arcukon?
Hallod, ahogy nő a siratódomb a láthatáron,
Vagy mint régen, most is szobádba zárkóztál,
S tetteid zajának némulását, csukott szemmel várod?

 

Súlyotok vállamon

Arctalan manöken sikít a fülembe,
Fehér paripáról, Csillogó Kegyelem* visít le,
Szemembe vér fröcsög,
Sárban, én eldőlök
S magamat, ígéretekre köttetem

Engem, még hajnalban, gyűlöletbe ültettek
És sikolyos visszhanggal, könnyekkel öntöztek,
Bár szégyen volna meghalnom,
Még azt is, szívesb vállalom,
Minthogy e világnak, része legyek

Hisz savas bűze, piros hímesre csípi szememet,
De persze, szikkadó velejét, még öleljem keblemre!
Persze, még vigyázzam s imádjam vakon,
Foltozzam be helyettetek, penészes lyukatok
S hibáitok dohos romját, önmagammal fedjem el

Bár az is meglehet, nektek lesz majd igazatok,
S fájdalomtól nyögve, szavaim, majd tetemetekbe forgatom:
'Megmentlek, Drága, vigyázlak, Édes!
Óvlak én, szeretlek, hisz nagyon féltlek,
Időn karcosodott, kormos arcodat, szívembe' hordom

Mert vak vagyok én miattad, vak vagyok teérted,
De kérlek, sáros árnyékodtól, ne hagyjál félnem,
Kérlek, emelj le rólam súlyt, mert gyönge e lélek,
Kérlek, könyörülj, szánd meg, csonkított lényem,
Mert Én, nem lehetek tartó pilléred!'

Hisz arctalan manöken sikít a fülembe,
Elveszek, bokámat feresztő vérébe',
Szavatok mennydörög,
Sárban, én eldőlök,
Magamat, nyakatokra köttetem

* 빛나는 은혜 (bichnaneun eunhye)

 

Kezemben késsel

'Ölj!' szólítalak, te nép,
'Ölj, míg nincs remény!'
Mert ez, mit szemem előtt látok,
Nem világ, már rég, nem épp lét

Már térden állva, sírva könyörgök,
Könnyektől ordítva súgom, ti dögök,
Hogy már túl régóta rohadtok,
Magatok gyalult forgácsitok közt

Kezeteken is, csupán mű-vér csorog, s ez,
Hol madárijesztő lóg, igaz áldozat helyett,
Csak mécsesekből csepegtetett máglya,
Hol magunk fulladunk, ígéreteinkbe

És nem, magadat így, el nem hagyhatod,
Hogy, mint bűzös hús-tömeg, kullogj
S kússz kormos sarkodba, egymagad,
Mint megvetve imádott, lét-bűnös túszod

Nem dobhatsz el, minden falatnyi akaraterőt,
Hogy saját trágyádba, csukott szemmel visszadőlj,
Hogy kényelmesen halhass meg, ma s holnap is,
Egyre menekülve magad s tetteid elől

Hisz nyakam köré tekerted köldökzsinórom,
S ide láncoltál, e süllyedő hajódra, meghalnom,
Hát vállald végre önmagad, el ne bújj, mert léted
A tét s emiatt hitemet, ne hagyd elhagynom

Ne hagyd elhagynom hitemet benned, emberiség,
Ezért mondom hát: 'Ölj, írtsd hibáid nyomát, te nép!'
Mert ha te nem, én ragadok majd kezembe kést,
S cakkosra vágom majd vele, az egész világot,
Míg nem marad más kezemen, mint gennyes vér

lecture 24 readings
thumb 0 comment
0
reaction

Comments (0)

Are you enjoying reading on Panodyssey?
Support their independent writers!

Prolong your journey in the Panodyssey universe Culture
D'amour et d'amitié
D'amour et d'amitié

Je dédie ces vers à ceux qui étaient, et sont encore là.Parce que les Amis pourront to...

Jean-Christophe Mojard
1 min
Dans ses pas
Dans ses pas

Je reve de déployer mon talent Pouvoir vivre séant D'amour et de glamour

Arthur Mede
1 min

donate You can support your favorite writers