Congratulations! Your support has been successfully sent to the author
Czigány Lilla - Milyen volt, ami nem létezett?

Czigány Lilla - Milyen volt, ami nem létezett?

Published Feb 14, 2023 Updated Feb 16, 2023 Culture Culture
time 5 min
0
Love
0
Solidarity
0
Wow
thumb 0 comment
lecture 22 to reads
0
reaction

On Panodyssey, you can read up to 30 publications per month without being logged in. Enjoy29 articles to discover this month.

To gain unlimited access, log in or create an account by clicking below. It's free! Log in

Czigány Lilla - Milyen volt, ami nem létezett?

Milyen volt, ami nem létezett?

Valóban nem létezik, ami csak a gondolatainkban él? Mitől számít valódinak egy tárgy, mi ennek az igazolásnak a mércéje és biztosítéka? Hogyan dönthetjük el egy információról, hogy tényleg hiteles? Ezek a kérdések sok esetben önmaguknak is ellentmondanak, de most mégis képzeljük el, ahogy megalkotjuk egy múltbéli, nemlétező tárgy identitását, történetét, melynek a neve "cséderhúzó". Belehelyezzük a pontos időbe és térbe, konkrét funkcióval látjuk el, majd mindezek után fizikai valósággá változtatjuk a fantáziát.
De mégis miért találna ki az utókor egy múltban használatos tárgyat, főként, ha még a tárgy létezését indokló történelmi háttér, körülmények, funkciók is adott esetben kitalációk? Ténynek mondható-e egyáltalán a kitaláció? Ennek a bizonytalanságnak az alapja, hogy nincs biztosíték egy adott információ (=tény) igaz mivoltára. Főként egy olyan valami, aminek nem volt valójában érvényessége - mivel az adott problémát máshogy oldották meg vagy nem is létezett -, hogyan kaphat mégis értelmet utólag?
A paradoxon egyszerű: az állítás hamis feltételezésen alapul (kitaláció), melyet azonban valós tények támasztanak alá (a múlt eseményei) - hamis paradoxon. De hogyan támaszthatja alá a nem létezőt egy létező, mikor látszólag eltérő a helyzetük, mint két párhuzamos egyenesnek, melyek soha nem metszik egymást? A megvalósított fantázia abszurditása talán éppen ebben rejlik. Be tud-e tölteni egy valós funkciót egy valótlan tárgy, és nem válik-e ezáltal valótlanná maga a betöltendő feladatkör is? A dilemma ebben az esetben a funkció érvényessége, ami rögtön maga után vonja a cséderhúzó nem létezését, hiszen a tárgy attól válna valóságossá, hogy egy konkrét felaladat speciális betöltésére szolgál. Ha azonban nincs funkció, nincs mit betölteni, így megszűnik annak eszköze is - logikai paradoxon.
Ellenkező esetben, ha valós, és ezáltal már betöltött funkcióról van szó a cséderhúzó - szintén betöltve ugyanezt a feladatkört - valóságossá válhat. Ebben az esetben a paradoxon megszűnni látszik, mivel az ellentmondás feloldódik a valóság síkján: a cséderhúzó egy létező tárgy variáns alakja lesz. Mégis éppen itt fordul vissza önmagába és saját logikai körébe, ahogyan a Thészeusz-paradoxonban: a hajó, melynek minden eleme legalább egyszer ki lett cserélve, már nem ugyanaz a hajó, ugyanígy a cséderhúzó sem lehet pontosan az a tárgy, amelynek egy változatát adja. Ezen logika mentén bizonyítható (lenne), hogy a cséderhúzó mindig is létezett, ugyanakkor egy valótlan tárgy, mert létezését egy funkció betöltésének igénye támasztaná alá, ami azonban nem történik meg, mivel ez az igény már nincs, hiszen be van töltve.
A paradoxon az elkészült tárgy valóságában elindul a végtelen körforgás irányába. Ha a cséderhúzó létezését korábbi tényekkel bizonyítjuk, felmerül a kérdés: mi bizonyítja ezeknek a tényeknek a hitelességét? Ha minden tényt alátámaszt egy másik, akkor a sor végtelen lesz, hiszen ha minden ténynek keressük az azt igazoló előzményét, akkor soha nem érhetünk el egy legelső ponthoz, mert annak is kell, hogy legyen előzménye, és így tovább – következtetési paradoxon. Vagyis hasonló jelenségbe ütközik a feltételezés, mint a fának hajított kő esetében: ahhoz, hogy a kő elérje a fát, előbb el kell érnie a köztük lévő távolság felét, majd annak a felét (tehát negyedét), és így tovább. Ez a következtetési sor pedig azt súgja, a kő soha nem érheti el a fát - logikai paradoxon.
Mindezek után a kijelentés igaznak tűnik: olyan, hogy tény, valójában nem létezik. Ezt kiterjesztve megfogalmazható, hogy minden paradoxont alkot, amit egy másik tárgy, fogalom, igény stb. igazolni tud, ráadásul hamis paradoxont, mivel minden alátámasztás ténye is feltételezésen alapszik, ami lehet valótlan, vagy hibás következtetés eredménye.
Végül megfogalmazható, hogy a megvalósult fantázia egy többrétegű paradoxont tár fel, ami bizonyos szakaszokon feloldódni látszik, mégis egy végtelen körkörös vonalat alkot, mely önmagát hivatott bizonyítani.

lecture 22 readings
thumb 0 comment
0
reaction

Comments (0)

Are you enjoying reading on Panodyssey?
Support their independent writers!

Prolong your journey in the Panodyssey universe Culture
D'amour et d'amitié
D'amour et d'amitié

Je dédie ces vers à ceux qui étaient, et sont encore là.Parce que les Amis pourront to...

Jean-Christophe Mojard
1 min
Dans ses pas
Dans ses pas

Je reve de déployer mon talent Pouvoir vivre séant D'amour et de glamour

Arthur Mede
1 min

donate You can support your favorite writers