B. Mihály Csilla versei
On Panodyssey, you can read up to 10 publications per month without being logged in. Enjoy9 articles to discover this month.
To gain unlimited access, log in or create an account by clicking below. It's free!
Log in
B. Mihály Csilla versei
Tébolygás
Az ég, ha mennydörög,
csupán e nép fölött
hörögnek démonok,
körötte tüskefal,
mit ér e büszke faj,
halálba tébolyog.
Mit ér, ha nincstelen,
s az Isten sincs jelen,
kofái közt elég,
gyanús a látlelet,
hisz űzve vág eret
nyakán a söpredék.
Siratlak egymagam,
csodát a kegy, ha van,
tegyen ma még veled,
te gyönge, gyáva vagy,
mohón a sáskahad,
felissza véredet.
Gyökér, fa korhadó,
ez itt a holt való,
se szív, se értelem.
Magadnak is köszönd
e szertelen közönyt,
te, élni képtelen.
Ki gyújt ma fényt?
Ki gyújt ma fényt, ha rémes árnyatok
fölétek áll, s kacagja, hogy vacog
az atyja, az, ki önmagára büszke,
e fantomot mégis világra szülte.
A gondolat folyton teremni kész,
amíg forrást merít, hát semmi vész,
de nézd, mivé lesz, hogyha fél az elme,
vakon szorongsz, a szörnyed láncra verve
belőled él, gyarapszik és dagad,
felfalni kész e rémült gnóm-csapat,
parancs után egymást is tőrbe csalják;
ki törli majd le Isten könnyes arcát?
Ihletforrás: Áprily Lajos Agadir c. verse
Kutyavilág
Homály borong a lassú lét zajában,
mord ágyúszó süvít dörögve el,
a föld göröngyös, életunt, anyátlan,
ledől egy ház, friss vérszagot lehel.
Gazdátlan eb szaladgál és ugatja,
amint a mélybe hull a holt anyag,
kiszűr a rendszer, orvul, képmutatva
pár nemzedéknyi rabszolgát farag.
A nagy globális éjszakának torka
felénk köhinti rémes szitkait,
egy kontinensnyi álomból lesz szolga,
és üldözötté válik itt a hit.
A pénzre váltott gondolatromokra
nem épülhet világ, amíg hamis,
éhes kutyák egymásra fintorogva
felfalják majd a csontjainkat is.