English
Français
Deutsch
Italiano
Español
B. Mihály Csilla versei
Published Feb 14, 2023
Updated Feb 14, 2023
Culture
3 min
Culture
Published Feb 14, 2023
Updated Feb 14, 2023
3 min
0
Like
0
Love
0
Solidarity
0
Wow
0 comments
277 readings
B. Mihály Csilla versei
Contribute
Tébolygás
Az ég, ha mennydörög,
csupán e nép fölött
hörögnek démonok,
körötte tüskefal,
mit ér e büszke faj,
halálba tébolyog.
Mit ér, ha nincstelen,
s az Isten sincs jelen,
kofái közt elég,
gyanús a látlelet,
hisz űzve vág eret
nyakán a söpredék.
Siratlak egymagam,
csodát a kegy, ha van,
tegyen ma még veled,
te gyönge, gyáva vagy,
mohón a sáskahad,
felissza véredet.
Gyökér, fa korhadó,
ez itt a holt való,
se szív, se értelem.
Magadnak is köszönd
e szertelen közönyt,
te, élni képtelen.
Ki gyújt ma fényt?
Ki gyújt ma fényt, ha rémes árnyatok
fölétek áll, s kacagja, hogy vacog
az atyja, az, ki önmagára büszke,
e fantomot mégis világra szülte.
A gondolat folyton teremni kész,
amíg forrást merít, hát semmi vész,
de nézd, mivé lesz, hogyha fél az elme,
vakon szorongsz, a szörnyed láncra verve
belőled él, gyarapszik és dagad,
felfalni kész e rémült gnóm-csapat,
parancs után egymást is tőrbe csalják;
ki törli majd le Isten könnyes arcát?
Ihletforrás: Áprily Lajos Agadir c. verse
Kutyavilág
Homály borong a lassú lét zajában,
mord ágyúszó süvít dörögve el,
a föld göröngyös, életunt, anyátlan,
ledől egy ház, friss vérszagot lehel.
Gazdátlan eb szaladgál és ugatja,
amint a mélybe hull a holt anyag,
kiszűr a rendszer, orvul, képmutatva
pár nemzedéknyi rabszolgát farag.
A nagy globális éjszakának torka
felénk köhinti rémes szitkait,
egy kontinensnyi álomból lesz szolga,
és üldözötté válik itt a hit.
A pénzre váltott gondolatromokra
nem épülhet világ, amíg hamis,
éhes kutyák egymásra fintorogva
felfalják majd a csontjainkat is.
277 readings
0 comments
Previous publication
4 min
You can support your favorite writers
