Rejtő Gábor versei
On Panodyssey, you can read up to 30 publications per month without being logged in. Enjoy29 articles to discover this month.
To gain unlimited access, log in or create an account by clicking below. It's free!
Log in
Rejtő Gábor versei
A HÁROM
1.
Valami Géza
A Kisállat Kilövő -és Tenyésztő Központ
frissen kinevezett igazgatója
Valami Géza
a cipőjét fűzte volna éppen
a Parlament előtti betonvidéken
mikor odament valaki
fekete ruhában, s így szólt
ügyelve a megszólításra
mi a probléma?!
És a Kisállat Kilövő -és Tenyésztő Központ
frissen kinevezett igazgatója
bár tudta jól, mi itt a dörgés
- a fülében vibrált a kisállat hörgés -
fölnézett a férfira, a fekete ruhásra :
ez valami tréfa?
És így szólt a férfi : éljen a mában
ne füzzön itt semmit, úgyis homály van
na séta!
És a Kisállat Kilövő -és Tenyésztő Központ
frissen kinevezett igazgatója
indult is az útra, cipőjén a pertlit
maga után húzva.
2.
Kormány, ablak, függöny
Most, hogy a téboly
a háború mezét öltötte magára
és a kormányablaknál álltam
sorszámra várva
eltűnődtem, kell-e nekem
egyáltalán tb-kártya
(a régit elvesztettem)
ha úgyis ledobják az atomot
nemsokára.
Mert ha – tegyük föl -
túl is élem, bár, ha van Isten
itt robban, a szomszédban
a II. János Pál pápa téren
vagy a Parlament fölött, de
ha mégsem, tehát az epicentrumtól
legalább öt kilométerre bámulok
épp az égre...itt tartottam, amikor
a sorszámosztó nénihez értem.
Mi tetszik? – kérdezte serényen -
s én ott, a kormányablakban
akaratlan, csak üvölteni
tudtam... volna, nem vele, neki
hogy Semmi! és menni kéne
el innen, vagy neki a falaknak
ajtóknak, e gyilkos színdarabnak
amiben rólam döntenek, fölöttem
helyettem.
De nem jött ki szó a számon
megdermedt a pillanat
s bennem, mint egy harang
kondult, nem, nem túlélni akarok
de vezetni, mondjuk egy tankot
vagy Coopert, ha mégis jobb idők
jönnek. Az egész olyan volt, mint
egy álom, s hallottam, ahogy mondom
lejárt kérem a jogosítványom.
3.
Szeptember - vége
Hallani vélem a fák zokogását
villan a fejsze, döndül a föld
elfutni nem tud, halálra szánták
még zöldell a nyárfa az ablak előtt.
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok
mit sem sejtve dong a darázs
én látom amott a téli világot
ahogy füstjébe fullad az emberi táj.
Fázik a lelkem, fázik a testem
nem kell hozzá bérci tető
erdőt látok ácsolt kereszten
őrült, ki nélkülük képzel jövőt.
Harsog majd a díszmagyarázat
s mi hullunk rendre, mint ősszel a légy
eliramlik az élet, s vele a gyalázat
készítsd a szemfödőt halálra ítélt.