Congratulations! Your support has been successfully sent to the author
Pólya Zoltán (Csenyéte) - BettyRose csókja

Pólya Zoltán (Csenyéte) - BettyRose csókja

Published Feb 17, 2023 Updated Feb 17, 2023 Culture
time 5 min
0
Love
0
Solidarity
0
Wow
thumb 0 comments
lecture 63 readings
0
reactions

On Panodyssey, you can read up to 30 publications per month without being logged in. Enjoy29 articles to discover this month.

To gain unlimited access, log in or create an account by clicking below. It's free! Log in

Pólya Zoltán (Csenyéte) - BettyRose csókja

Egyetlen gondolat kísértette őt, Kótai Szép Dávidot a csenyétei cimbalmost a vén Jolán házában: Hogyan is halhat meg ő emlékei nélkül? Rémület fogta el a cigányasszony ágyán. Feküdt mereven anélkül, hogy akárcsak egyetlen emlékfoszlány is megjelent volna életéből. Ő, a gégerákos Kótai, szeretne az utolsó órájában emlékeivel együtt átjutni a túlvilágba. Bár ez a Jolán is, mintha már évek óta készülne a végső pillanatra, azonban valami mindig visszatartja attól, hogy kiterítse magát az ágyán. Türelmesen várt még a halállal. Mondták róla, hogy a férjét muzsikálás közben érte el végzet, s azóta jár egyre az imádkozó asszonyokhoz, de nem ülhet ott egész álló nap velük, hát a saját házából is templomkát csinált.

– Látom neked bajod van, Dávid! Egészen besárgultál már! Eridj, aztán feküdj föl az ágyamra! Ott megtudakoljuk, hogy mi a bajod! – szólt hozzá a templom előtt azon a vasárnapon, amikor ő halálos betegen kiment Jolán elé. Mindegy volt neki, ha már nem is kel föl többet az ágyról s övéit, gyermekeit nem is láthatja többé, csak utoljára lenne egy szép gondolata. Ám maga se értette a dolgot: Jolán gyógyítani akarja?

Nem hitt a szemének. A vén cigányasszony ágya igazi virágos ravatallá változott. A szobáját meg teli pakolta szentes képekkel. Mindenhol, körbe a falakon, a mennyezeten képek sokasága a Szent Szűzről, ahogy az könnyez a halálra sebzett gyermekéért. Jolán Dávid testét virágszirmokkal szórta be, és ült mellette duruzsolva valami érthetetlen szavakat órákon keresztül.

– Nézz Dávid, egészen a fejed fölé! Fájni fog neked ez kegyetlenül, de nézz csak magad fölé! – szólt hozzá végre hosszú idő múlva, közben homlokát, arcát valami balzsammal kenegette.

– Na, hajtsd egész hátra a fejedet, amennyire csak tudod!

– De meddig Jolán?! – ordította, szinte sakálként üvöltötte, mert egész testében remegett, mintha villám hasított volna belé. Szűnni nem akaró gyötrelmes kínzást érzett teljes valójában.

Hogy jött neki ez a gége dolog? Mit foglalkozott ő a gyógyszerekkel meg az orvosokkal? Ki kell az egészet tőben metszeni, mint az elszáradt rózsatövet. Elszökött a műtőből, pedig már fenn feküdt a műtőasztalon, s látta a feje fölött megvillanó orvosi kést.

Ez a Jolán mégis többre vitte, jobban értette a dolgát, mint az orvosok.

– Hagyj Jolán, pusztuljak el inkább itt az ágyadon! Fulladok, hát nem érted, te vénség?! – nyögte egyre, mert ordítani se bírt már. De nem volt vége a kínzásának. A lábaitól forróság terjedt át teste minden részére. Benne volt a tüzes pokolban, s ez mélyen a lelkéig hatolt. Ekkor iszonyatos menydörgés rázta meg a házat. A képek mind leestek a falról és széttörtek, s ő, Szép Dávid, Csenyéte híres cimbalmosa hangokat hallott, tisztán hallotta a cimbalomján a pengő hangokat. Valami kedves dallam idéződött föl benne.

– Ki engedsz már végre a fojtásból te kegyetlen vénség? – nyögte, hörögte, s közben zokogni kezdett, s Jolán törölte kendőjével könnyeit.

– Mindjárt Dávid, mindjárt gyermekem! Mondd inkább nekem, látsz-e valamit már a fejed mögött?

Halvány kékeszöld nőiszempár jelent meg előtte. De kié lehet ez a gyönyörűséges szempár? Egy fiatal lány nézett le rá hirtelen. Fénylő vöröses barna haja volt, ajka meg szerelmesen kihívó.

– Mondd már, ki ez a lány, aki megjelent nekem?

– Hát nem emlékszel rá? Tanítottad az öreg Beke Ádámnak a clevelandi unokáját, Betty Rosot cimbalmozni a telepen. A család hazalátogatott. Betty napokig csak veled volt, egymásba szerelmesedtetek és megszöktetted őt. Olyan rég volt ez, hogy már el is felejtetted.

Betty Rose állt meg mellette úgy, mint akkor régen a telepen, s dúdolt neki valami szomorkás hallgatót. Fogta, ölelte és csókolta hajdani szerelmét s borította be vörösen fénylő hajával. Dávid kesernyés ízt érzett szájában. Alig egy szemvillanásnyit szűnt meg benne a fájdalom. Ernyedt el örökre Betty Rose karjában megnyugodva. A vén mágus Jolán melléjük feküdt, s kérte, könyörögte ő is e szépséges halált.

lecture 63 readings
thumb 0 comments
0
reactions

Comments (0)

Are you enjoying reading on Panodyssey?
Support their independent writers!

Prolong your journey in this universe Culture
Si ce n'est pas ce soir
Si ce n'est pas ce soir

À la fenêtre je t'attends, Tu vas revenir, mais quand? De dérrière les sapins, la l...

Ileana Budai
1 min
Alain Dorval
Alain Dorval

Alain Bergé, dit Alain Dorval, né le 17 avril 1946 à Alger, &...

Gand Laetitia
1 min
Marcher sous la pluie
Marcher sous la pluie

Il pleuvait depuis la soirée, Moi, tristeâme solitaire, je marchais. Mes pas, sur le pavage muill...

Ileana Budai
1 min

donate You can support your favorite writers

promo

Télécharge l'application mobile Panodyssey