Oláh Péter - Sírnak a felhők
On Panodyssey, you can read up to 10 publications per month without being logged in. Enjoy9 articles to discover this month.
To gain unlimited access, log in or create an account by clicking below. It's free!
Log in
Oláh Péter - Sírnak a felhők
Poloskák tapossák az eget. Topognak, alig férnek el egymás mellett. Zöld felhőknek is hihetném őket, ha nem esett volna le mellém az egyik. Zörögve beszél, lassan szoktam meg a nyelvét, de olyasmit mond, hogy elege van. Egyáltalán nem értem, miről beszél. Napok óta nem aludtam. A felhők erős lábakon jártak a házak között. Sírtak az ég után. Haza akar jönni velem.
Próbálok úgy menni, hogy elkerüljem a felhőfejűeket, de egyre többen sétálnak az utcán. Poloska megfogja kezemet. Kicsi és meleg, ettől megnyugszom. Csak sétálunk, ennél szebb napom nem is lehetne.
Ülök a padon. Le kellett ültetnie, látta rajtam, hogy sápadt vagyok. Megismétli, hogy szeret. Miért látok mögötte elfolyó zöld nedveket, túl sok nekem ez a nap, ülök itt még egy kicsit, megmozgatom a kézfejem, és hazamegyek. Még ez a poloska is velem jöhet, nem érdekel.
Ahogy átlépte a küszöböt, elnémult, még az arca is barnább lett. Zörög a torka. Hozok neki egy pohár csapvizet, hátha segít. Egyszerűen nem tudja lenyelni, csak a nyelvét áztatja a pohárban. Nézem, de nem tudom nyitva tartani a szemem, annyira fáradt vagyok.
Teát főzök, hátha segít. Jól esne az alvás, de ott van a tegnap átvett könyvespolc, nem hagyhatom holnapra. Úgyis folyton halogatok. Poloska zörög az előszobában. Bízom benne, hogy hamar megszokja a lakásomat. Semmi kedvem feltörölni, ha zöld tócsává változik a padlón.