Congratulations! Your support has been successfully sent to the author
Onderó Szilárd versei

Onderó Szilárd versei

Published Feb 13, 2023 Updated Feb 13, 2023 Culture
time 3 min
0
Love
0
Solidarity
0
Wow
thumb comment
lecture reads
0
reaction

On Panodyssey, you can read up to 30 publications per month without being logged in. Enjoy29 articles to discover this month.

To gain unlimited access, log in or create an account by clicking below. It's free! Log in

Onderó Szilárd versei

Számvetés

Én addig éltem, amíg csak lehetett,
Lassan adják az utolsó kenetet,
Addig éltem, míg nem éltem hiába,
Hiányzik az élet vélt szabadsága.

Menni nem lehet, mert itt nincs már hova,
Maradni minek? A világ ostoba!
Gügyögnek a nagyok, sírnak a népek,
Nem látok reményt, akármerre nézek.

Bóvli az egész, mehet a kukába,
Ha azt mondják ugorj, ugrunk utána!
Elveszett minden, oda a hatalom,
A világ is csak néhány kicsi atom.

Rezisztens vagyok minden hazugságra,
Vajh teljesül a nagyok kívánsága?
Válság van, de nem gáz, jól befűtenek!
Hogy túléljük? Na arra befizetek!

Eleget éltem, nem bánom a fagyot,
A józan ész már mindenkit elhagyott?!
Zombik lettünk, hát csak hatott a vírus!
Észre sem vetted, hogy feladtuk a ritmust.

(Számolj utána...)

 

Védőbeszéd

Nos... köszönöm a szót a hangzavarban,
Bíró Úr kérem, vádja alaptalan,
Vajon hallja majd csöndes könyörgésem?
Az igazi bűnöst kell elítélje!

Bűnös a hatalom, mi fentről ered,
S verembe taszítja a józan eszet,
Lehet a szél keleti vagy nyugati,
Viharban nem lehet gyertyát gyújtani.

Bűnös a néma és bűnös a hangos,
De bűnös, ki csak levegőért kapdos?
Bárányok között farkast kiáltanak,
Van aki balra, s van ki jobbra szalad.

Bűnös, ki azt mondja ártatlan vagyok,
Justitia tudja, mindnyájan vakok,
Mindenki saját igazságát látja,
A főbűnt a bűnös sohasem bánja.

Bíró Úr kérem, vegye le a láncot!
Mert a színházban nem voltunk csak bábok,
Zsinóron rángattak hátra s előre, 
S csak bedobtak az örök harcmezőre.

Bűnösök vagyunk, ártatlanul néztünk,
A vádlottak padján kegyelmet kérünk!
Hány évet kapnak azok, kik még élnek?
Ezt hagytuk hátra, ezt az örökséget.

 

Csontleves

Már akkor megmérgeztük a békegalambot,
Amikor elszórtuk a gyűlölet magjait,
Lassan arcunkról szemünkre toltuk a maszkot,
Hazudtuk egymásnak, hogy minden élet számít,

Számított, míg hibás nem lett, kit meg nem szúrtak,
Hibás lett, ki fecskendővel várta a tavaszt,
Otthon maradtunk és vágytuk szabadságunkat,
Most meg bilinccsel kezünkön fogjuk a ravaszt,

A gyűlölet szellője ma viharba fulladt,
Zörgő láncokkal nyakunkon forgatják fejünk,
És mindegy már, hogy merre van kelet vagy nyugat,
Nem nézünk hátra, előre fej nélkül megyünk,

Elfeledtük már régi életünk s rettegünk,
Tudjuk jól, hogy azt vissza soha nem kapjuk már,
Közeleg a nap, mikor nem lesz mit vesztenünk,
A nyakkendős kutyákon sem lesz már szájkosár,

Amíg te kezedet mosod féltve életed,
Észre sem veszed, hogy az agyadat is mossák,
Gondolatrácsaidon keresztül kémleled,
Hogy életed bástyáit nem építik, bontják,

Feloldódunk mind a levesben, mit mi főztünk,
És csontjainkkal fognak játszani a kutyák,
Mindegy lesz már akkor, hogy ki kiáltja: győztünk!
Vérben úszva nyitják a más világ kapuját.

lecture 43 readings
thumb comment
0
reaction

Comments (0)

Are you enjoying reading on Panodyssey?
Support their independent writers!

Prolong your journey in this universe Culture
Eve
Eve

Un mot d'un dictionnaire, ma définition, vôtre sourire, ma joie. Dans sa gen&...

Bernard Ducosson
1 min

donate You can support your favorite writers