Oláh Péter - Sírnak a felhők
Su Panodyssey puoi leggere fino a 30 pubblicazioni al mese senza effettuare il login. Divertiti 29 articles da scoprire questo mese.
Per avere accesso illimitato ai contenuti, accedi o crea un account cliccando qui sotto: è gratis!
Accedi
Oláh Péter - Sírnak a felhők
Poloskák tapossák az eget. Topognak, alig férnek el egymás mellett. Zöld felhőknek is hihetném őket, ha nem esett volna le mellém az egyik. Zörögve beszél, lassan szoktam meg a nyelvét, de olyasmit mond, hogy elege van. Egyáltalán nem értem, miről beszél. Napok óta nem aludtam. A felhők erős lábakon jártak a házak között. Sírtak az ég után. Haza akar jönni velem.
Próbálok úgy menni, hogy elkerüljem a felhőfejűeket, de egyre többen sétálnak az utcán. Poloska megfogja kezemet. Kicsi és meleg, ettől megnyugszom. Csak sétálunk, ennél szebb napom nem is lehetne.
Ülök a padon. Le kellett ültetnie, látta rajtam, hogy sápadt vagyok. Megismétli, hogy szeret. Miért látok mögötte elfolyó zöld nedveket, túl sok nekem ez a nap, ülök itt még egy kicsit, megmozgatom a kézfejem, és hazamegyek. Még ez a poloska is velem jöhet, nem érdekel.
Ahogy átlépte a küszöböt, elnémult, még az arca is barnább lett. Zörög a torka. Hozok neki egy pohár csapvizet, hátha segít. Egyszerűen nem tudja lenyelni, csak a nyelvét áztatja a pohárban. Nézem, de nem tudom nyitva tartani a szemem, annyira fáradt vagyok.
Teát főzök, hátha segít. Jól esne az alvás, de ott van a tegnap átvett könyvespolc, nem hagyhatom holnapra. Úgyis folyton halogatok. Poloska zörög az előszobában. Bízom benne, hogy hamar megszokja a lakásomat. Semmi kedvem feltörölni, ha zöld tócsává változik a padlón.