English
Français
Deutsch
Italiano
Español
Czigány Lilla - Milyen volt, ami nem létezett?
Publicado el 14, feb, 2023
Actualizado 16, feb, 2023
Cultura
5 min
Cultura
Publicado el 14, feb, 2023
Actualizado 16, feb, 2023
5 min
0
Me gusta
0
Me encanta
0
Solidaridad
0
Wow
comentario
leer
En Panodyssey, puedes leer hasta 10 publicaciones al mes sin iniciar sesión. Disfruta de 9 articles más para descubrir este mes.
Para obtener acceso ilimitado, inicia sesión o crea una cuenta haciendo clic a continuación, ¡es gratis!
Inicar sesión
Czigány Lilla - Milyen volt, ami nem létezett?
Colaborar
Milyen volt, ami nem létezett?
Valóban nem létezik, ami csak a gondolatainkban él? Mitől számít valódinak egy tárgy, mi ennek az igazolásnak a mércéje és biztosítéka? Hogyan dönthetjük el egy információról, hogy tényleg hiteles? Ezek a kérdések sok esetben önmaguknak is ellentmondanak, de most mégis képzeljük el, ahogy megalkotjuk egy múltbéli, nemlétező tárgy identitását, történetét, melynek a neve "cséderhúzó". Belehelyezzük a pontos időbe és térbe, konkrét funkcióval látjuk el, majd mindezek után fizikai valósággá változtatjuk a fantáziát.
De mégis miért találna ki az utókor egy múltban használatos tárgyat, főként, ha még a tárgy létezését indokló történelmi háttér, körülmények, funkciók is adott esetben kitalációk? Ténynek mondható-e egyáltalán a kitaláció? Ennek a bizonytalanságnak az alapja, hogy nincs biztosíték egy adott információ (=tény) igaz mivoltára. Főként egy olyan valami, aminek nem volt valójában érvényessége - mivel az adott problémát máshogy oldották meg vagy nem is létezett -, hogyan kaphat mégis értelmet utólag?
A paradoxon egyszerű: az állítás hamis feltételezésen alapul (kitaláció), melyet azonban valós tények támasztanak alá (a múlt eseményei) - hamis paradoxon. De hogyan támaszthatja alá a nem létezőt egy létező, mikor látszólag eltérő a helyzetük, mint két párhuzamos egyenesnek, melyek soha nem metszik egymást? A megvalósított fantázia abszurditása talán éppen ebben rejlik. Be tud-e tölteni egy valós funkciót egy valótlan tárgy, és nem válik-e ezáltal valótlanná maga a betöltendő feladatkör is? A dilemma ebben az esetben a funkció érvényessége, ami rögtön maga után vonja a cséderhúzó nem létezését, hiszen a tárgy attól válna valóságossá, hogy egy konkrét felaladat speciális betöltésére szolgál. Ha azonban nincs funkció, nincs mit betölteni, így megszűnik annak eszköze is - logikai paradoxon.
Ellenkező esetben, ha valós, és ezáltal már betöltött funkcióról van szó a cséderhúzó - szintén betöltve ugyanezt a feladatkört - valóságossá válhat. Ebben az esetben a paradoxon megszűnni látszik, mivel az ellentmondás feloldódik a valóság síkján: a cséderhúzó egy létező tárgy variáns alakja lesz. Mégis éppen itt fordul vissza önmagába és saját logikai körébe, ahogyan a Thészeusz-paradoxonban: a hajó, melynek minden eleme legalább egyszer ki lett cserélve, már nem ugyanaz a hajó, ugyanígy a cséderhúzó sem lehet pontosan az a tárgy, amelynek egy változatát adja. Ezen logika mentén bizonyítható (lenne), hogy a cséderhúzó mindig is létezett, ugyanakkor egy valótlan tárgy, mert létezését egy funkció betöltésének igénye támasztaná alá, ami azonban nem történik meg, mivel ez az igény már nincs, hiszen be van töltve.
A paradoxon az elkészült tárgy valóságában elindul a végtelen körforgás irányába. Ha a cséderhúzó létezését korábbi tényekkel bizonyítjuk, felmerül a kérdés: mi bizonyítja ezeknek a tényeknek a hitelességét? Ha minden tényt alátámaszt egy másik, akkor a sor végtelen lesz, hiszen ha minden ténynek keressük az azt igazoló előzményét, akkor soha nem érhetünk el egy legelső ponthoz, mert annak is kell, hogy legyen előzménye, és így tovább – következtetési paradoxon. Vagyis hasonló jelenségbe ütközik a feltételezés, mint a fának hajított kő esetében: ahhoz, hogy a kő elérje a fát, előbb el kell érnie a köztük lévő távolság felét, majd annak a felét (tehát negyedét), és így tovább. Ez a következtetési sor pedig azt súgja, a kő soha nem érheti el a fát - logikai paradoxon.
Mindezek után a kijelentés igaznak tűnik: olyan, hogy tény, valójában nem létezik. Ezt kiterjesztve megfogalmazható, hogy minden paradoxont alkot, amit egy másik tárgy, fogalom, igény stb. igazolni tud, ráadásul hamis paradoxont, mivel minden alátámasztás ténye is feltételezésen alapszik, ami lehet valótlan, vagy hibás következtetés eredménye.
Végül megfogalmazható, hogy a megvalósult fantázia egy többrétegű paradoxont tár fel, ami bizonyos szakaszokon feloldódni látszik, mégis egy végtelen körkörös vonalat alkot, mely önmagát hivatott bizonyítani.
226 lecturas
comentario
Publicación anterior
8 min
Puedes apoyar a tus escritores favoritos
