Fancsali Kinga versei
On Panodyssey, you can read up to 10 publications per month without being logged in. Enjoy9 articles to discover this month.
To gain unlimited access, log in or create an account by clicking below. It's free!
Log in
Fancsali Kinga versei
beautiful girls
egy városban ahol minden szó ellenünk támad
ránk omlanak a honvágy falai
tudjuk nem itt kezdődött és nem itt lesz vége
a részeg férfi szájában aki épp átvált bolgárról angolra
megrágja a szavakat mint a húst kiss some more beautiful girls
kezét kinyújtja felénk mintha helyettem szeretné befejezni
a mozdulatot amely már nem fog a combodon végződni
rácsodálkozom hogy mindketten hallgatunk
mint gyerekkorunkban ha valaki románul szólt
egy tekintetbe sűrítek minden vágyat a beszéd iránt
te megfordulsz és kirángatsz a kocsmából
szűk utcák vezetnek vissza szófia szakadt belsejébe
szeretettel gondoltam mindig erre a városra és nevére
egy szép nőre emlékeztetett legalább olyan szépre mint te
de ezek most itt nem egészen mi vagyunk
szürke és ostoba hasonmásaink lépnek a köveken
tudjuk nemsokára hazamegyünk oda
ahol másképpen vagyunk idegenek
átöleljük majd egymást a vonaton
és ha leszállunk az első embernek odaüvöltöm magyarul
amit akkor kellett volna mikor elkezdődött
mikor azt akarták hogy éljünk de láthatatlanul
aztán mégis észrevettek
napirendi pont
„A legfontosabb szükségleteink tartoznak ahhoz, hogy hol lakunk. Azon túl, hogy a lakásunk, a házunk megvéd bennünket – szerencsés esetben – a vihartól és a hőségtől, megvéd bennünket a többi embertől, a zajuktól, a bűzüktől, a rosszindulatuktól, az unalmasságuktól. Bezárkózhatunk a lakásunkba egyedül vagy kedveseinkkel. A lakás távol tartja tőlünk mindannak a nagy részét, amit nem bírunk elviselni.”
(Tamás Gáspár Miklós)
tulajdonosok egyöntetűen
jegyzőkönyvbe vetetik közös panaszukat
hogy a jelzett lakásban szobáztatás folyik
néha óránkénti partnerváltással
nyitott ablak mellett
sikítozással és különböző hangkibocsátásokkal
ez tulajdonosok többségét
zavarja és nem tartják biztonságosnak
ezt a nagy forgalmat a házban
az érkező vendégek ismerik
és használják a kapukódot
sürgős intézkedés szükséges
gyere ki te kurva gyere ki ha mersz
gyere ki ha férfi vagy te utánam köpsz te köcsög
te meg mit bámulsz mi mit bámulsz
gyere ki ha körszakáll kell faszomat a szádba verem
azt hittétek nem talállak meg titeket
hogy elbújtok és kész
ne nyúljál hozzám te ne nyúljál
mostantól nekem veled semmi közöm
azt hívjad ki onnan né azt hívjad
utánam nem köphetik senki én férfi vagyok
a levezető elnök megállapította
hogy a szervezeti arány nem változott
közgyűlés egyhangú igen szavazattal
úgy döntött hogy a közös képviselet
a szobáztatás miatt kezdeményezzen
birtokvédelmi eljárást a földszint
7. számú lakással szemben a kerületi jegyzőnél
az indoklásban mindenképpen szerepeljen
hogy az ingatlant nem lakáscélra és
nem rendeltetésszerűen használják
melyet az internetes felületen
búvóhely megnevezés alatt hirdetnek
még strihelni se vagy jó még kurvának se
gyerekedet ki fogja etetni ha te itt ingyen osztogatod
nagyon hamar induljál meg kifelé
nem hallod induljál elfele
én kivárom amíg ez a buzi az ajtót kinyitja
olyan nincs hogy valaki nem fizet
minden egyes órát ki fog fizetni ez a tetű
egyebek: tulajdonosok kifejezik azon szándékukat
hogy a következő közgyűlésen legyen napirendi pont
az állandó klímák engedélye mely szerint
ne kelljen minden egyes klímára külön engedélyt kérnie
tulajdonosoknak a nyári hőségre való tekintettel
medúza
1.
gondtalanul földre ejtett ruhákon
zsömlék és olcsó sajt
reggeli a szabadban
az erdő zöldje nem ismerős
nem ehhez a színhez van szemem szokva
ki a cselekvő ezen a képen?
középen egy nő megjelenik
úgy látja önmagát
ahogyan mi kívülről ránézünk
visszanéz arra aki a képre felfestette
egy tisztásra a fák közé
ruhás férfiak mellé
visszanéz rajtakap
zavarom egészen lentről indul
felkúszik a fülemig
és nem múlik a nő tekintete
míg kezem nem nyújtom felé
2.
hogyan érünk egymáshoz mikor nem lát senki?
nekem nem tanították hogyan kell egy másik nőhöz
csak azt hogy minden tétova jelentéssel kezdődik
levetkőzöm és testünkre rajzoljuk a gorgó fejét
rajtam kúszik haja és nyílik el szája
fekete szeme hasadon
rá álmosan hiába borul az ég
nem alhat nem hagyom
így válunk szép tárgyakká
a tekintet tárgyává
de a gorgó egyre táncol visszanéz
3.
van hogy egész délutánon át
feszül egymás felé két női test a fűben
az avatatlan szemnek ez épp úgy nem tűnik fel
mint ahogy az sem a gorgó nevetve halványul
de mereven kitartjuk az ártatlan barátságot
az éjszaka most mást jelent
mert a sötétség megül mellettünk
először csak hajad simítja végig
körülnéz óvatossága engem is felbátorít
átfogjuk hasad kezünkkel
mint hatalmas bogarat fekete páncélja
medúza szemét lecsukom tenyeremmel
te pedig szádba veszed az ujjakat
nem egyszerre az egészet csak amennyi beléd fér
a gondoskodás íze araszol
majd nyelved zsilipként tapad meg a rövid körmökön
ez itt most tűzszünet