English
Français
Deutsch
Italiano
Español
Fekete Sarolta - Idill
Published Feb 15, 2023
Updated Feb 16, 2023
Culture
1 min
Culture
Published Feb 15, 2023
Updated Feb 16, 2023
1 min
0
Like
0
Love
0
Solidarity
0
Wow
0 comments
185 readings
On Panodyssey, you can read up to 10 publications per month without being logged in. Enjoy5 articles to discover this month.
To gain unlimited access, log in or create an account by clicking below. It's free!
Log in
Fekete Sarolta - Idill
Contribute
késő délután előbb esemény utáni után néz, aztán elszív egy spanglit, hogy lenyugtassa megtépázott idegeit. valahova megy, de ezt mi csak sejthetjük, hiszen ő maga sem tudja pontosan, hova. habár már régóta teljesen kiszámítható az élete.
zárunk, mondja másfél órával később a szikár csapos a már bőven megnyugodott testnek.
felkel, az egész egy pillanat töredéke csupán, legalábbis ha elfogadjuk, hogy egy pillanat töredékének hossza relatív, mert a mozdulat közben kétszer fel is nyalábolják és mindig újra talprahelyezik két oldalról. megy az idő, gyorsan, lassan, aztán megint gyorsan, aztán már nem is az idő megy, hanem az élet az időn kívül, ami valójában megállt egy kis ideje. szóval megy az élet, autók száguldanak és emlékek, ez az élet, gondolja magában, vagyis nem gondolja, csak sejti, ez az élet, a forgalom és a múlt zaja. a jelen az vagy már volt, vagy csak lesz, de semmiképp sem most van, a jövő pedig vagy éppen történik, vagy soha nem is fog igazából. ez a sejtelem tátott szájjal éri utol, aztán tátott szájjal fejeli le a talajt, ami hirtelen már felette van és onnan nyomasztja le, mélyre.
hirtelen, igen, ez a jó szó, hirtelen az arcára tapadt falevelek már testét fedik el, és ekkor már nem is sejti, hogy mire megsejthette volna, már el is szaladt vele az élete.
185 readings
0 comments
Previous publication
5 min
You can support your favorite writers
