English
Français
Deutsch
Italiano
Español
Jilg-Keresztúri Anna - Vér
Published Feb 15, 2023
Updated Feb 16, 2023
Culture
5 min
Culture
Published Feb 15, 2023
Updated Feb 16, 2023
5 min
0
Like
0
Love
0
Solidarity
0
Wow
0 comments
349 readings
On Panodyssey, you can read up to 10 publications per month without being logged in. Enjoy8 articles to discover this month.
To gain unlimited access, log in or create an account by clicking below. It's free!
Log in
Jilg-Keresztúri Anna - Vér
Contribute
Vámpírok márpedig nincsenek, mondotta negyedik Béla. Nyugi. Tudom, nem negyedik Béla mondta, hanem Könyves Kálmán. S nem azt, hogy vámpírok nincsenek, hanem hogy boszorkányok nem léteznek. Kálmánom, okos férfi volt, de túl realista. Nem is értem, hiszen engem is igen jól ismert, persze én nem vagyok boszorkány. Nem boszorkány vagyok.
Zellerszárat szopogatok. A ropogós zöldséget időnként poharamba mártom. Vérvörös paradicsomlé fröccsen az asztalkendőre. Egy elvetemült zellerszár szál metszőfogaim közé ékelődik. Bosszantó! Korábban ilyesmi sosem történt velem, amikor még… Ám azóta életmódot váltottam. Fölösleges a múlton rágódni. Bíbor bőrbe kötött kézitükrömben diszkréten ellenőrzöm kivillanó fogsoromat. Ideje lenne bejelentkezni a fogorvoshoz némi csiszolásra. Kedvenc fogaim szemtelenül kihegyesedtek. Kegyetlen voltam, mikor lereszeltettem őket, de immár semmi szükségem rájuk. Életmódot váltottam. Legurítom torkomon a fűszeres paradicsomlét.
- Vérré válik – nyalom le a szám szélén gurigázó cseppeket. Fizetek, távozom.
Hajlékomba térvén zuhany alá állok, vérpezsdítő fürdőt veszek. Odakint sötétedik, ablakomon kopogtat az éj, hamarosan eljő az én időm. Akarom mondani, az énidőm, hogy a manapság oly divatos szóval éljek.
Simára fésülöm, s befonom derékig érő, búzaszőke hajamat. Búzaszőkének hívom, mióta Gyula verset írt róla. Rólam. Gyulám, csúf férfi volt, de mélyen érző. Vérbeli poéta.
Egy utolsó pillantást vetek a tükörből rám tekintő, rémesen sápadt nőre.
– Vérszegény lennék? – merengek. – Nem ártana egy laborvizsgálat. Bár az, esetemben, mindig kockázatos, hiszen…
Vacsorára kínait rendelek. Nyugi, nem úgy. Az illegális. Nálam nem játszik az illegalitás. Ellátom étellel négylábú társaimat is. Hét fogadott macskával és három mentett kutyával élek évek óta, s nemrégiben hozzám költözött Lestat, a sánta öszvér is.
Fekete kezeslábasba bújok. Kilépek az árnyakkal teli, nyárillatú kertbe. Vérmes reményekkel vágok neki az éjszakának. A levegőbe szimatolok. Kellemes bizsergés járja át izmaimat, vadászizgalom, mint régen amikor még…de nem, most másra vadászom. Nem őzekre, ne gondold. Az én életem nem holmi bugyuta vámpírrománc. Sosem ölnék meg egyetlen állatot sem, hiszen egy vérből valók vagyunk, ők és én. A korláttalan természet vadvirágai. Ahogy Sándorom írta. Sándor, micsoda heves vérmérséklet! Kár érte, hogy olyan fiatalon kihunyt a csillaga.
Belesimulok a sötétségbe, eggyé válok vele. Hallgatom az éjjel hangjait. Egy városszéli, sivár telken csonttá fogyott, láncra vert eb vonyít fájdalmasan. Hozzá suhanok. Béklyóját letépem, ölbe veszem. Átölelem a nyakát, érzem, hogy beteg. A természet ősi nyelvén gyógyító igéket, nyugtató szavakat suttogok légyrágta, cakkosra kopott fülébe. A levegőbe emelkedem vele. Átsuhanunk az alvó város fölött, piros téglás, kockaforma épület előtt érünk földet. Becsöngetek.
– Kit hoztál ma Lhyli? – nyit ajtót szívélyesen az orvos.
Olivér. Szenvedélyes Greenpeace harcos, vérprofi állatgyógyász. Kisimítok egy hullámos, barna fürtöt a homlokából, és átadom neki legújabb páciensünket.
– Ő itt Borisz, németvizsla. Segíts rajta!
Olivér segít, infúzióval, D-vitaminnal, étellel. Míg ő ellátja betegét, én szokásos éjszakai utamra indulok. Az én betegemhez. Véresen komolyan veszem a feladatom. Sötét erők gyermeke vagyok, most mégis jótündért játszom. Jótündért kell játszanom, hiszen életem végtelen, élőhelyem viszont egyre pusztul, haldoklik. Segítségre szorul, az emberiség nagyrésze mégis ellene dolgozik. Emberiség? Mivé lett? Amilyen szenvedéllyel vadásztam egykor az emberre, a ma embere, éppoly szenvedéllyel vadászik a hatalomra, pénzre. Undorodom tőlük. Azt a néhányat pedig, akiktől nem kap el a hányinger, nincs szívem bántani. Ezért is váltottam. Életmódot.
Napkeltéig nincs túl sok időm, de megteszem, amit tudok. Az éj mindent elfedő leple alatt gödröket ások. Utak mentén, patakparton, csupasz tereken. Ne gondold, hogy holtakat földelek el. Nem. Épp ellenkezőleg, új életeket indítok útnak. Bokrokat, facsemetéket ültetek. Gazlepte ágyásokat gyomtalanítok, mézelő virágok magjait hintem szét. Szennyezett vizeket tisztítok. Szemetet szedek. Gyors vagyok, elképzelhetetlenül gyors.
Hajnalban Olivér verandáján céklalét kortyolgatunk. Az elmúlt hetekben különösen megkedveltem a céklát, az íze halványan emlékeztet.
Vöröslő pirkadat köszönt ránk, aludni térünk. Én is alszom. Állatokat mentek, fákat ültetek, szemetet szedek, alszom, és nem iszom többé, hisz tudod.
Életmódot váltottam.
349 readings
0 comments
Previous publication
9 min
You can support your favorite writers
