English
Français
Deutsch
Italiano
Español
Stall Anita - Mit csinál a diplomám, amikor senki se látja?
Publié le 17 févr. 2023
Mis à jour le 17 févr. 2023
Culture
6 min
Culture
Publié le 17 févr. 2023
Mis à jour le 17 févr. 2023
6 min
0
J'aime
0
J'adore
0
Solidaire
0
Waouh
0 commentaire
312 lectures
C'est la dernièr publication que tu peux lire sans être connecté ce mois-ci.
Pour ne pas être limité et profiter pleinement de nouvelles fonctionnalités, connecte-toi ou créé un compte en cliquant ci-dessous, c’est gratuit !
Se connecter
Stall Anita - Mit csinál a diplomám, amikor senki se látja?
Contribuer
Az én diplomámat kemény fából faragták. Pontosabban kemény fának a halott rostjaira préselték. Aztán az egész papírt, ezt az érdes, komisz lapot egy kék színű, mutatós műanyag tokba tették. Nem tudom vele kitörölni a fenekemet, de nem ám! Hiába tett rá utalásokat néhány kedves ismerős. Kőkemény, gyűrhetetlen műanyag. Legalábbis kívülről.
Sokak szerint a diplomám természetesen pihen, mikor senki se látja. Fázik és fáradt, bebújik a kék köntösébe. Hadd pihenjen. Jó neki. Meg ott van még neki az egész nyári szünet, grátiszba befigyel olykor-olykor a digitális oktatás.
Pihen, persze, jár az neki is a szabadidejében, csak előtte még segít az új classroom kóddal a régi gyerekeknek és a régi classroom kóddal az új gyerekeknek. Aztán gyorsan adatot szolgáltat a bejárókról, tanulószobásokról, halmozottan hátrányos helyzetűekről, meg leadja az egyéb foglalkozások, szakkörök névsorát, szigorúan figyelve a lemorzsolódási mutatókra.
A diplomám nem főz kávét, hogyan tehetné, hiszen csak egy kemény papír. Visszamegy inkább az osztályterembe. Megnézi, felrakták-e a székeket a gyerekei. Na persze nem a saját gyerekei, mert azokkal nem ér rá foglalkozni. Ha azt mondja, hogy a gyerekei, mindig az osztályába járó gyerekekre gondol. Összeállítja a jövő heti dolgozatokat, és válaszol az aggódó szülőknek elhagyott tornazsákokról, kijavítható osztályzatokról, tiktokra véletlenül kiposztolt videók eltávolításának lehetőségéről.
A diplomám úgy érzi, fázik. Összébb húzza magán a nadrágszíjat. Ja, nem, csak a köntöst. A nadrág szíja már túljutott az utolsó fúrt lyukon és haragszik a diplomámra.
A diplomám dolgozik munka után. Maszekol. Feketén. Néha fehéren. Egy kis korrep, egy kis nyelvsuli, egy kis felkészítés. A diplomám ezt már nem akarja csinálni. Otthon szeretne lenni. Olvasni. Beszélgetni a családjával. Rendes ebédet főzni, félkész gyorskaják helyett. De kell a pénz. Mire? Számlák. Kaja. Biztosítás.
Mások szerint a diplomámnak semmi sem elég, és de jó neki, hogy munka után pluszpénzt keres.
A diplomám beszélget az egyik munkatársammal, aki mindig maga sütötte kenyeret hozott tízóraira, most pedig valami mást. Boltit. A diplomám kérdésére a munkatársam elmondja, hogy úgy döntött, a téli időszakban inkább megveszi a kenyeret, és az így megspórolt áramot fűtésre fordítja. Az ő diplomája nem tud délután korrepetálni, mert beteg az anyukája.
A diplomám nem magát sajnálja.
A diplomám kissé fennhordja az orrát és magában azon füstölög, hogy ő még öt évig járt egyetemre, s akkoriban nem gyorstalpalón képezték a peida-gogoszt.
A diplomám tízórait visz annak a gyereknek, aki el szokta azt felejteni; kipakolja a tornazsákból az izzadt ruhákat és odakészíti pénteken az iskolatáskákhoz, hogy a gyerekei biztosan hazavigyék. Becsukja az ablakot, ceruzát farag, szétszedi a verekedőket, kimossa az üres kakaós poharakat, bedobja a szelektív kukába, átpakolja az almacsutkákat a szelektív kukából. Aztán otthon is megcsinálja kábé ugyanezt. Ott is van pár gyerek, de nekik csak az anyja.
A diplomám néha elábrándozik; jólmenő vállalkozó szeretne lenni vagy politikus, de ahhoz túl kemény papírra nyomták.
Azon gondolkozik, ne költözzön-e északra, bár már így is fázik. Szorosabbra húzza a sima kék köntösön az övet, amit sem narancssárga kör, sem piros szegfű nem díszít.
A diplomámat összezavarja, hogy álmában sem lepke, sem Dsuang Dszi. Hétköznapi dolgokat álmodik, étteremben ebédelésről, nyaralásról, számára elérhetetlen dolgokról, aztán felébred, és azt gondolja, hogy ’who doesn’t give a ….’ és megpróbál visszaaludni. Az utolsó szót még angolul sem gondolja, mert nem káromkodik, még álmában is példát mutat, akkor is, ha érzi, ez most csak egy szerep.
A diplomám felkel, és úgy érzi magát, mint a 100 éves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt, pedig úgy szeretné magát érezni, mint Szabó Magda Ginája.
A diplomám néha nem is olyan okos. Már bánja, hogy a nagymamától örökölt aranyláncot beadta a zaciba.
A diplomám most egy nagyáruházban van, márkátlan pólókat válogat s közben arról fantáziál, hogy egy fiókban van egy bestseller kéziratával.
A diplomám azt is elképzeli, hogy egy fiókan van egy svájci betétszámlával. Ekkor a diplomám elszégyelli magát, mert nem tudja eldönteni, melyiket szeretné inkább a kettőből.
A diplomám valójában egy fekete lyuk, felbonthatatlan szerződés. Inkább elővesz egy jó könyvet és olvasni kezd, ettől teljesen megnyugszik. A diplomámnak eszébe jut az a vicces mém, amin a tanár az anyja szerint Einstein, a társadalom szerint lógatja a lábát egész nyáron, a gyerekek szerint Perselus Piton, de nem jut eszébe, hogy milyen kép is van a valósághoz linkelve.
A diplomám szereti a gyerekeket. Több időt tölt más gyerekeivel, mint a sajátjaival. Ettől nem szomorú. Reméli, hogy van valaki, aki az ő gyerekeivel is több időt tölt. Nekiáll javítani. Az ablakon besüt a nap, a köntöst is leveszi, ami csak halványkék, senem narancssárga és végképp’ nem piros. Egész jók lettek a fogalmazások. Már nem is fázik annyira. Kimegy az udvarra és trambulinozik a gyerekekkel, akkor is, ha azok csak a sajátjai.
312 lectures
0 commentaire
Publication précédente
8 min
Tu peux soutenir les auteurs qui te tiennent à coeur
