Kovács Katalin versei
Sur Panodyssey, tu peux lire 10 publications par mois sans être connecté. Profite encore de 9 articles à découvrir ce mois-ci.
Pour ne pas être limité, connecte-toi ou créé un compte en cliquant ci-dessous, c’est gratuit !
Se connecter
Kovács Katalin versei
Dönteni kell?
Jobb-bal, bal-jobb! Ismétlődő rigmus…
Jobb-bal, bal-jobb! Zakatoló ritmus…
Jobb-bal, bal jobb! Elfogják-e hinni?
Jobb-bal, bal-jobb! Hol fogom sokra vinni?
Jobb-bal, bal-jobb! Már én magam sem hiszem…
Jobb-bal, bal-jobb! Megszakad a szívem!
Jobb-bal, bal-jobb! Mégis le kell írni…
Jobb-bal, bal-jobb! Mondd, szabad-e még sírni?
Jobb-bal, bal-jobb! Kitől kell most félni?
Jobb-bal, bal-jobb! Hagyjatok már élni!
Jobb-bal, bal-jobb! Bárcsak mindegy lenne!
Jobb bal, bal jobb! Van igazság benne?
Jobb-bal, bal-jobb! Hősök drága vére!
Jobb-bal, bal-jobb! Szabadságunk, végre!
Jobb-bal, bal-jobb! Nagy betűvel: Haza!
Jobb-bal, bal-jobb! Nem törünk meg! Soha!
Jobb-bal, bal-jobb! Árpád dicső népe!
Jobb-bal, bal-jobb! Hol lehet a béke?
Jobb-bal, bal-jobb! Véleményed lehet…
Jobb-bal, bal-jobb! Mered vállalni a neved?
Jobb-bal, bal-jobb! Arc nélküli profilok…
Jobb-bal, bal-jobb! Gyűlölködő komiszok…
Jobb-bal, bal-jobb! Mélyen titkolt könnyek…
Jobb-bal, bal-jobb! Mikor lesz már könnyebb?
Jobb-bal, bal-jobb! Öntudatos nemzetünk!
Jobb-bal, bal-jobb! Már önmagunktól szenvedünk…
Jobb-bal, bal-jobb! Haragtól csikorog az agyar…
Jobb-bal, bal-jobb! Szégyen lett a magyar?
Jobb-bal, bal-jobb! Az én nemzetem büszke!
Jobb-bal, bal-jobb! A politika: tüske!
Jobb-bal, bal-jobb! De nagyon tud fájni!
Jobb-bal, bal-jobb! Mindig lesz mit bánni…
Jobb-bal, bal-jobb! Hová kell ma állni?
Jobb-bal, bal-jobb! Szebb jövőt kéne látni…
Jobb-bal, bal-jobb! Balsors, balszerencse…
Jobb-bal, bal-jobb! Rosszabb is lehetne?
Jobb-bal, bal-jobb! Együtt könnyebb lenne!
Jobb-bal, bal-jobb! Ha megpróbálnánk, menne!
Jobb-bal, bal-jobb! Az érem két oldala...
Jobb-bal, bal-jobb! Nem egyforma soha?
Jobb-bal, bal-jobb! Nekem mindegy, tényleg!
Jobb-bal, bal-jobb! A szeretet a lényeg…
Jobb-bal, bal-jobb! Az én magyarságom ennyi:
Jobb-bal, bal-jobb! Szeretnék, igaz ember lenni…
Választások előtt-után-közben
Csak néz rám, és sorolja mennyi a gondja:
Panaszát fröcsögő szitkok közt mondja…
Fájdalmait egyre csak sorolja-sorolja…
És épp az aktuális bűnbakot okolja…
Pedig máshogy beszélt nem is olyan régen…
Mi változott benne? Én igazán nem értem…
Az akkori énje, most de boldog lenne!
Most mégis valami boldogtalan benne…
A híreket éjjel-nappal ezer helyen nézi…
Valami nem jó mégsem, hiszem, ő is érzi…
Mindent jobban tud, mert neki már múltja van!
Csak én vagyok kettőnk közül az oktalan…
Mondanék valamit, de mintha erre várna!
Félek, hogy azonnal ellenséggé válna!
Pedig valahol mi egy oldalon állunk!
Miért szakad ketté mégis a családunk?
Pedig eskü, hogy nem én vagyok az ellen!
Mégsem lehet semmire sem helyesen felelnem!
Érdektelenségem neki vörös posztó!
A játékasztalunknál csak ő lehet az osztó…
Bölcs észrevételeit ezer számra ontja…
Igaza van? Nem érdekli… És nem csak nekem mondja!
Könnyebb lenne, hogy igaza van – kegyesen hazudni…
És békés nyugalomban elmenni aludni...
Pedig talán -lehetséges – nem is nagyon téved…
Csak az idegrendszerem meggyötört és tépett…
Tudom, hogy fontos, és érdekelnie kellene…
De minél jobban erőlteti, én tiltakozom ellene…
Ami mellett ágál, csak remélem, nem hiszem…
Szerinte ezért sokra soha nem is viszem…
Pedig nem szeretnék csak nyugalmat és békét,
És a kettészakadásnak véglegesen végét…
Néz rám, hogy mi bajom nem akarja érteni…
Hallgatok nem akarom véletlen sem sérteni…
Ő boldog valahol a maga igazával…
Én félek… Mi lesz a néppel? A hazával?
Háború
Háború volt. Háború lesz. Háború van újra…
Bombákkal lett felszántva az ártatlanok útja…
Kinek van igaza? Ki az aki téved?
Mindenkinek – neked is – piroslik a véred...
Háború van. Háború volt. Ide is fog érni?
Kitől lehet a háborútól mentességet kérni?
Hova lehet a béke miatt kérelmeket írni?
Nem szeretnék a halottaim felett sosem sírni!
Nem szeretnék fegyvertüzet közvetlenül látni!
Nem szeretnék véren-húson átgázolva járni!
Nem szeretnék bujkálva a jövőtől rettegni…
Nem szeretnék… egyszerűen nem szeretnék nem lenni…
Furcsa a vérengzést a jelen időben látni…
Ijesztő a bizonytalan jövő jöttét várni…
Megrémít a gondolata, hogy így is élhetnék…
A híradó egyik halottja -mintha – már én lennék…
Furcsa érzés a háborúhoz ilyen közel élni…
Ezek szerint kívülállóként is lehet félni…
Mi lesz ha eljön? Vagy ha én is „ott leszek”?
Tudok majd küzdeni vagy némán elveszek?
A háborúban mégis emberek, nézd, élnek!
Küzdenek, szeretnek, születnek, remélnek…
Meghalnak… Rengetegen a hazájuktól távol…
Útjukra bocsájtva: legyél nagyon bátor!
Én nem szeretnék ilyen helyen nagyon bátor lenni!
De szeretnék valamit a békességért tenni!
Kicsi vagyok, de valakinek egy szép levelet írnék:
Miben a világ háború-mentességéért sírnék...
Háború van. Háború lesz. Háború – már – volt…
A történelem lapjain terjedő vér folt…
Ha a fegyver a toll, a tintája az ártatlanok vére…
Mikor lesz örökre leírva -őszintén - a béke?