English
Français
Deutsch
Italiano
Español
Mes enregistrements
Csáki Botond Benjámin - Sic transit gloria mundi
Publié le 14 févr. 2023
Mis à jour le 16 févr. 2023
Culture
4 min
Culture
Publié le 14 févr. 2023
Mis à jour le 16 févr. 2023
4 min
0
J'aime
0
J'adore
0
Solidaire
0
Waouh
0 commentaire 
45 lectures
Sur Panodyssey, tu peux lire 30 publications par mois sans être connecté. Profite encore de 29 articles à découvrir ce mois-ci.
Pour ne pas être limité, connecte-toi ou créé un compte en cliquant ci-dessous, c’est gratuit !
Se connecter
Csáki Botond Benjámin - Sic transit gloria mundi
Contribuer
Pezsgővel vette be akkor a gyógyszereit, másnap meghalt. Csak úgy. Egyszerűen meghalt. Persze, már előre lehetett látni, hogy valamikor ez lesz, szépen lassan hanyatlott.
Egy kis falu keleti határán élt, de nem a legszélén, volt még pár ház kijjebb. Születése óta ugyanabban a házban lakott, a falakat gyakran újrafestette, próbált lépést tartani a trendekkel, mindig oda tartozni, kinézetben is, ami a legjobban hangzott. A telek az évek során egyre kisebb lett, mindig el kellett adnia egy részét, hiszen folyton rossz döntéseket hozott. Nem volt képes befektetni, és mindig csak a múltba tekintett vissza, nem tudott a jövőben gondolkodni, hiába hajtogatta folyton, hogy az a fontos. Egyszer az is megesett, hogy ki kellett adnia a háza egy részét idegeneknek, annyira elrontotta, azok voltak élete legrosszabb évei. A kertben volt egy kis veteményes, de egyre kevésbé tudta eltartani magát, végül szinte csak külső segítségre támaszkodott. Az udvar végében volt egy sufni, ami, bár kívülről kicsinek tűnt, rengeteg dolgot rejtett magában. Minden múltbeli tragédiát, és borzalmat, amit valaha átélt. Néha hátrasétált, és elővett pár dolgot, nézegette, felemlegette, és felhasználta a céljaihoz.
Sose húzta be a függönyt, utálta a szűrt fényt. Mindig azt mondta, vagy legyen teljes sötétség, vagy legyen vakító világosság. Általában az előbbi mellett döntött, nem szerette, ha az utcáról beláttak a szobájába és látták a berendezést. Koszos fehér falak, szinte már egytől egyig szürkék, az ablakkal szemközti falon egy hatalmas kifeszített zászló, előtte egy kis sötét tölgy asztal. Rajta egy régi analóg tévé, antenna, kábelek nélkül. A hátlapja le van véve, így be lehet látni a belsejébe. Az asztal előtt a parkettán kör alakú fehér szőnyeg vörös foltokkal, lyukason, szétszaggatva. A szoba másik végében egy márványból készült szék, amit egy repedés kettészel egy koromfekete és egy tiszta fehér darabbá. Karfája nincs, mögüle utat tör magának egy reflektor fénye, megvilágítva a kicsi tévét.
A műsort az elméjével irányította. Mindig egy emlék ment, ugrálva az időben, néha saját, de volt hogy mástól szerezte. A halála napján egyetlen jelenet játszódott le újra és újra.
A helyszín egy giccses kupola, körbe díszített oszlopok, a földön jó minőségű selyem perzsa szőnyeg. A napsütés szinte befolyik a színes rózsaablakokon, rávetülve egy kis szerény katedrára. Csupa öltönyös férfi, elszórva néhány elegáns, határozott nő, a háttérben váltakozó zene, halk csevej. Pincérek serényen járnak körbe tálcákkal, mindenki kezében pohár, a legdrágább borok, a legkülönlegesebb koktélok. A halk zsivaj rögtön elhallgat a három apró koccanásra.
– Tisztelt Hölgyeim és Uraim! – szólal meg egy erős, határozott hang. – Azért gyűltünk ma itt össze, hogy megsirassuk szerett hazánkat. De hiába gondoljátok, hogy ez a vég – pillantott körbe az ősz férfi –, ez közel sincs így. Újra fogjuk építeni, hiszen, Barátaim, ha eddig ilyen jól harcoltunk, méghozzá nagyon jól harcoltunk, bármire képesek vagyunk! Lehet, azt hiszitek, ez a mélypont, de ne felejtsétek, voltunk mi már lejjebb is, és most, Honfitársaim, a mi kezünkben van az irányítás. Lehet, hogy ellenségeink erősek, de ki fogunk tartani, ki kell tartanunk. A Jóisten fog végigsegíteni minket rögös utunkon.
A beszédet hangos ujjongás követi, majd minden elsötétül.
Így halt meg Magyarország, tapsvihar közepette. A kis ház lassan kiüresedett, a telek jelentéktelenné vált.
45 lectures
0 commentaire 
Publication précédente
5 min
Tu peux soutenir les auteurs qui te tiennent à coeur
