English
Français
Deutsch
Italiano
Español
Keczán Mariann - Szégyenteljes örökség
Publié le 16 févr. 2023
Mis à jour le 16 févr. 2023
Culture
4 min
Culture
Publié le 16 févr. 2023
Mis à jour le 16 févr. 2023
4 min
0
J'aime
0
J'adore
0
Solidaire
0
Waouh
0 commentaire
312 lectures
Sur Panodyssey, tu peux lire 10 publications par mois sans être connecté. Profite encore de 2 articles à découvrir ce mois-ci.
Pour ne pas être limité, connecte-toi ou créé un compte en cliquant ci-dessous, c’est gratuit !
Se connecter
Keczán Mariann - Szégyenteljes örökség
Contribuer
Milyen koszos a körmöd! Igazán kikefélhetted volna. A hétszentségit! Az egy dolog, hogy putriból jössz, de van tiszta víz és szappan, nem? Ha kipucolod a körmödet, akkor kevésbé látszik a szegénység. Legalább van egy ruhád, ami kifogástalan, ami pont elég, hogy megjelenj azon a helyen, ahol a foltok egyébként kiáltanának a származásodról. Hadd lássam a gallérodat! Jól van, tiszta. Hajad? Megmostad? A kabát kicsit elnyűtt rajtad, de majd keresek egyet, ha Pestre érünk a vonattal. Egyél hát! Nincs étvágyad? Pedig van még zsíroskenyerem. Tegnapelőtti. Az alufólia ezüstös csillogása volt az egyetlen ragyogás a vonat kabinjában. Ez nem ónfólia, hanem alu! Tudod is te, mi a különbség! Az ablakon nehezen lehetett átlátni az odaszáradt esőcseppektől, amelyek felcsapódtak a poros üvegen.
Anyádnak voltak aranyai? Persze, hogy nem voltak, egy cafka volt. Bocsánat, de ezt te is tudod, nincs mit ezen szépíteni!
Az életeden kívül semmit sem hagyott rád. Az pedig kevés. Szóval kézbe vettem a dolgokat, nem kell megköszönnöd. Majd később jelentkezem, ha az üzlet, mármint a frigy nyélben lesz. Egészen kevésért számítom majd, majdnem szívességbe. A kijelölt úr jól szituált, a néhány évtized korkülönbség ne ijjesszen meg, mégis csak az első világháború idején vagyunk, örülök, ha találok valakit, akinek nincs ellőve a lába, vagy a szeme. Na ne kuncogj, te is látod, ezeket a férfiakat akik visszajönnek a frontól! Üres héjak, akik szellemként kóborolnak az utcákon, vagy ami a legfélelmetesebb, otthon. Egy utcai szellemmel még csakcsak, de egy házival...
Apád is egy lator, mióta nem láttad? Én se, évek óta, pedig jó rokonok voltunk.
Na szóval, a kiszemelt neve, özvegy Völgyesi Kázmér, hatvanöt éves, nyugalmazott kincstárnok, makulátlan felmenőkkel. Hozománya, az ékszerek, lovak, tehenek, legelők, tanyák összértéke meghaladja azt, amivel te valaha is bírtál. De még egyszer mondom, nem kell megköszönnö! Véletlen volt. Épp egy belvárosi kávézóban olvastam a híreket egy fekete mellett, amikor a mellettem lévő asztalhoz ült. Elcsigázottnak tűnt, aztán rendeltem neki is egy feketét, és kapva az alkalmon szóba elegyedtünk. Meséltem, hogy van egy árva, szőke, tizennyolc éves unokahúgom vidékről, aki tud mosni, főzni, takarítani. A ház körül minden dolgot ellát. Néha napján az ágyat is szívesen felmelegíti. A bőre szép, haja derékig ér. Igazából mást nem is nagyon mondtam rólad. Ennyi megtette.
Eszter búzakék ruhát viselt, fekete csizmával. Kölcsön kapta Miklós báttyától, aki készségesen odaadta neki a selyempapírba csomagolt holmikat, még előző este, nagyanyja házában. Majd belekalkulálom az árba, efelől nem kell aggódnod, tudom, hogy egy megboldogult filléred sincs.
Számodra nincs választás, megértetted? S ujját az égbe emelte. Nekem nehogy elronts valamit! És ne beszélj sokat, inkább illedelmesen mosolyogj!
Majd résnyire kinyotta az ablakot.
Eszter érezte a januári hideg levegőt, amint bekúszik a ruhája alá.
Érted? Ezzel a férfivel lehetsz valaki! Különben cseléd maradsz az istenit! Azt akarod? A teringettét!
Vagy ami még szégyenletesebb... ami már egyszer megtörtént.. anyáddal.. hát követni akarod te is?
Fél óra, és megérkezünk. Szedd szépen rendbe magad! Tegyél az arcodra pirosítót. Körmeid tiszták?
A mosdót a szerelvény végén találod! Kisérjelek ki? Nem kell? Hát jól van,de igyekezz.
Eszter kiment a mosdóba, a foncsorodott tükörbe nézett, amelyben nehezen látta magát. Lábujjhegyre emelkedett, és a látható részben kirúzsozta az ajkait, és összecsuppantotta. Megteszi! - mondta, és a félig lehúzott ablakoz lépett.
A kimeredt tájat figyelte, amely a hóban fuldoklott. A fehérséget, amely eltakarta a föld egyenletlenségét, a gazt, a bogarakat, a szántást. Minden milyen egyenlőnek tűnik! A zakatolással még erősebben érezte, hogy nem kap levegőt. Majd a haját megigazította, szőke tincseit, amelyek kilógtak, a barna kalap alá gyűrte. Azt hiszem, így kell csinálni! - mondta bizonytalanul.
Ezen is túljutunk valahogy! Ismételte magában. S visszaindult a kabin felé.
312 lectures
0 commentaire
Publication précédente
4 min
Tu peux soutenir les auteurs qui te tiennent à coeur
