English
Français
Deutsch
Italiano
Español
Mes enregistrements
Oláh Péter - Mit esznek a krokodilok?
Publié le 16 févr. 2023
Mis à jour le 16 févr. 2023
Culture
4 min
Culture
Publié le 16 févr. 2023
Mis à jour le 16 févr. 2023
4 min
0
J'aime
0
J'adore
0
Solidaire
0
Waouh
0 commentaire
134 lectures
Sur Panodyssey, tu peux lire 30 publications par mois sans être connecté. Profite encore de 29 articles à découvrir ce mois-ci.
Pour ne pas être limité, connecte-toi ou créé un compte en cliquant ci-dessous, c’est gratuit !
Se connecter
Oláh Péter - Mit esznek a krokodilok?
Contribuer
A fejemet fogom, hogy a denevéreknek esélyük se legyen megkapaszkodni. Lehet, hogy mégis meg kellett volna keresnem a kulcsomat ahelyett, hogy a teraszról kerülöm meg a házat, hogy el tudjak menni a kisboltba. Erősen tartom a fejem, markolnám az összes szál hajam, csak ne vigyenek el. Borzalmas/szörnyű volna most egy másik országban lenni.
A szomszéd háza előtt biztos nem repkednek denevérek, mert nem bírják a zajt, amennyire tudom. Márpedig elég hangosan pakolja be a csomagtartóba a házát. Durva pali, a fejébe vette, hogy elköltözik, és viszi a házát is, de tényleg az egészet. A téglákat is bepakolta abba az otromba, zöld kisbuszba. Azt hiszem, hónap elején kezdte el, a ház felét már elvitte, elég ügyesen dolgozik. Próbálok halkan menni, hogy ne zavarjam meg a munkájában, mert a múltkor is rám szólt, mit csoszogok itt, amikor ő emelne. Útban vagyok.
Muszáj elmennem a sárgabarackos bombiért, egyszerűen nincs más lehetőség. Fogalmam sincs, hogy milyen lehet ilyenkor aludni, de biztos vagyok benne, hogy eléggé frusztráló érzés. Hiszen tudod, hogy nincsen még a kezedben a bombi, pedig már a nap is felkelt, elkéstél bármit is csinálni.
Marikát, a pénztárost, nyilván az őrületbe kergetem, hogy nem lejárt szavatosságú bombit szeretnék. Ő meg próbálja tartani magát ebben a friss időben, és tényleg nagyon igyekszik, hogy elmagyarázza, nincs olyan, hogy megromlik egy puszedli. Azért, amikor eddig a kijelentésig eljut, mindig fel kell hívnom a figyelmét arra a rosszmájú kedd délelőttre, amikor nekem sikerült egy lejárt bombival kezdenem a napot, szintén ebben a kisboltban. Dehát tegyük félre ezt, úgy vagyok vele, hogy mégiscsak tehetünk egy kivételt, és nem válogatunk tovább, visszük, ami a kezünkbe fér.
Még be sem csuktam a kisbolt ajtaját, de már ott van a parkolóban egy gyíkszemű fickó, hogy kinézze a kezemből a puszedliket. Annyira szívesen adnék, ha nem lenne reggel. Igazából esténként már kényszeredetten eszem meg az utolsó falatot. Na azt tényleg szívesen odaadnám, de reggel ne szóljon hozzám. A mellkasomhoz szorítom őket, mert szatyor nélkül hoztam el, sokkal meghittebb így. A kapunkat gyakran neon színűnek látom, és ezért nehezen találom meg, ha már visszafelé jövök a boltból.
A kezemből az asztalra esnek a bombik. Felkapom az egyiket, és elsüllyedek a fotelben. A csomagoláson van egy kis, fekete lyuk. Könnyen lehet, hogy Marika nem figyelt a műkörmeire, és belekapott. Szomorú vagyok, mert jó lenne, ha végre ezek a kis üzletek is önkiszolgálók lennének, akkor nem ennék száraz bombikat.
A barátnőm egyébként azt szokta mondani, hogy a sárgabarackos bombitól hasonlítok egy elefánt nagy fülére, szerinte ilyen formában nyúlik meg a testem. Általában csak este, fürdés előtt jutok el a tükörig, így sokszor tényleg lehetetlen megállapítani hogy igaza van-e, mert addigra megemésztem a puszedliket. Mégis, ez valahogy érdekel. Felpattanok, hogy a tükörhöz menjek, de a tükör nem akar működni.
A huszadik bombi után már ébren szokott lenni, és általában ki is jön puszit adni, de most a negyvenkettediknél sem jön ki a teraszra. Tényleg megnézem már, hogy mi van vele, kezdek aggódni. Borzalmas, ha nem köszönne el tőlem, és úgy menne dolgozni, mert akkor abszolút tanácstalan vagyok, hogy mit kellene főzzek. A hálószobánk előtt kattog a lámpa. Ahogy benyitok, látom, hogy a barátnőmet egy krokodil dugja. A teraszon eszembe jut, hogy nyitva felejtettem az ajtót, így hallani fogom még egy darabig. Leülök, megvárom, amíg végeznek. Kibontok pár bombit, de valahogy más az íze, és a szájpadlásomon is sok pikkelyes helyet érzek.
A gyíkszemű fickó köszön, és két nagy fehér zsákot tesz le a páfrányok elé, majd távozik. Átlátszanak a magok. Igazából nem szoktam ilyesmit reggelizni, de most még tudnék enni. Kibontom a zsákokat, öntök egy tálba, és kisütöm olajban. Finom lesz, biztos ízleni fog neki is. Aztán alaposan átbeszéljük ezt a marhaságot, talán még egy bort is kibontok. Hátha attól kipukkad valamelyikünkben egy ér.
134 lectures
0 commentaire
Publication précédente
7 min
Tu peux soutenir les auteurs qui te tiennent à coeur
