English
Français
Deutsch
Italiano
Español
Mes enregistrements
Keczán Mariann - Szégyenteljes örökség
Veröffentlicht am 16, Feb., 2023
Aktualisiert am 16, Feb., 2023
Kultur
4 min
Kultur
Veröffentlicht am 16, Feb., 2023
Aktualisiert am 16, Feb., 2023
4 min
0
Gefällt mir
0
Liebe ich
0
Solidarität
0
Wow
Kommentar
Lesezeit
Auf Panodyssey kannst du bis zu 10 Veröffentlichungen im Monat lesen ohne dich anmelden zu müssen. Viel Spaß mit 9 articles beim Entdecken.
Um unbegrenzten Zugang zu bekommen, logge dich ein oder erstelle kostenlos ein Konto über den Link unten.
Einloggen
Keczán Mariann - Szégyenteljes örökség
Beitragen
Milyen koszos a körmöd! Igazán kikefélhetted volna. A hétszentségit! Az egy dolog, hogy putriból jössz, de van tiszta víz és szappan, nem? Ha kipucolod a körmödet, akkor kevésbé látszik a szegénység. Legalább van egy ruhád, ami kifogástalan, ami pont elég, hogy megjelenj azon a helyen, ahol a foltok egyébként kiáltanának a származásodról. Hadd lássam a gallérodat! Jól van, tiszta. Hajad? Megmostad? A kabát kicsit elnyűtt rajtad, de majd keresek egyet, ha Pestre érünk a vonattal. Egyél hát! Nincs étvágyad? Pedig van még zsíroskenyerem. Tegnapelőtti. Az alufólia ezüstös csillogása volt az egyetlen ragyogás a vonat kabinjában. Ez nem ónfólia, hanem alu! Tudod is te, mi a különbség! Az ablakon nehezen lehetett átlátni az odaszáradt esőcseppektől, amelyek felcsapódtak a poros üvegen.
Anyádnak voltak aranyai? Persze, hogy nem voltak, egy cafka volt. Bocsánat, de ezt te is tudod, nincs mit ezen szépíteni!
Az életeden kívül semmit sem hagyott rád. Az pedig kevés. Szóval kézbe vettem a dolgokat, nem kell megköszönnöd. Majd később jelentkezem, ha az üzlet, mármint a frigy nyélben lesz. Egészen kevésért számítom majd, majdnem szívességbe. A kijelölt úr jól szituált, a néhány évtized korkülönbség ne ijjesszen meg, mégis csak az első világháború idején vagyunk, örülök, ha találok valakit, akinek nincs ellőve a lába, vagy a szeme. Na ne kuncogj, te is látod, ezeket a férfiakat akik visszajönnek a frontól! Üres héjak, akik szellemként kóborolnak az utcákon, vagy ami a legfélelmetesebb, otthon. Egy utcai szellemmel még csakcsak, de egy házival...
Apád is egy lator, mióta nem láttad? Én se, évek óta, pedig jó rokonok voltunk.
Na szóval, a kiszemelt neve, özvegy Völgyesi Kázmér, hatvanöt éves, nyugalmazott kincstárnok, makulátlan felmenőkkel. Hozománya, az ékszerek, lovak, tehenek, legelők, tanyák összértéke meghaladja azt, amivel te valaha is bírtál. De még egyszer mondom, nem kell megköszönnö! Véletlen volt. Épp egy belvárosi kávézóban olvastam a híreket egy fekete mellett, amikor a mellettem lévő asztalhoz ült. Elcsigázottnak tűnt, aztán rendeltem neki is egy feketét, és kapva az alkalmon szóba elegyedtünk. Meséltem, hogy van egy árva, szőke, tizennyolc éves unokahúgom vidékről, aki tud mosni, főzni, takarítani. A ház körül minden dolgot ellát. Néha napján az ágyat is szívesen felmelegíti. A bőre szép, haja derékig ér. Igazából mást nem is nagyon mondtam rólad. Ennyi megtette.
Eszter búzakék ruhát viselt, fekete csizmával. Kölcsön kapta Miklós báttyától, aki készségesen odaadta neki a selyempapírba csomagolt holmikat, még előző este, nagyanyja házában. Majd belekalkulálom az árba, efelől nem kell aggódnod, tudom, hogy egy megboldogult filléred sincs.
Számodra nincs választás, megértetted? S ujját az égbe emelte. Nekem nehogy elronts valamit! És ne beszélj sokat, inkább illedelmesen mosolyogj!
Majd résnyire kinyotta az ablakot.
Eszter érezte a januári hideg levegőt, amint bekúszik a ruhája alá.
Érted? Ezzel a férfivel lehetsz valaki! Különben cseléd maradsz az istenit! Azt akarod? A teringettét!
Vagy ami még szégyenletesebb... ami már egyszer megtörtént.. anyáddal.. hát követni akarod te is?
Fél óra, és megérkezünk. Szedd szépen rendbe magad! Tegyél az arcodra pirosítót. Körmeid tiszták?
A mosdót a szerelvény végén találod! Kisérjelek ki? Nem kell? Hát jól van,de igyekezz.
Eszter kiment a mosdóba, a foncsorodott tükörbe nézett, amelyben nehezen látta magát. Lábujjhegyre emelkedett, és a látható részben kirúzsozta az ajkait, és összecsuppantotta. Megteszi! - mondta, és a félig lehúzott ablakoz lépett.
A kimeredt tájat figyelte, amely a hóban fuldoklott. A fehérséget, amely eltakarta a föld egyenletlenségét, a gazt, a bogarakat, a szántást. Minden milyen egyenlőnek tűnik! A zakatolással még erősebben érezte, hogy nem kap levegőt. Majd a haját megigazította, szőke tincseit, amelyek kilógtak, a barna kalap alá gyűrte. Azt hiszem, így kell csinálni! - mondta bizonytalanul.
Ezen is túljutunk valahogy! Ismételte magában. S visszaindult a kabin felé.
146 Aufrufe
Kommentar
Vorherige Veröffentlichung
4 min
Du kannst deine Lieblingsautoren unterstützen
