

Endrey-Nagy Ágoston versei
Tu ne peux plus consulter d’articles ce mois-ci sans être connecté.
Pour ne pas être limité et profiter pleinement de nouvelles fonctionnalités, connecte-toi ou créé un compte en cliquant ci-dessous, c’est gratuit !
Se connecter
Endrey-Nagy Ágoston versei
Fűtetlen
Torka tele mézzel, mindig köhögve ébred.
Muslincák fröcsögnek ki száján, a vacogás
szétárad tagjaiban. Délután kiül, hogy mozgást
napozzon ízületeibe. Az erkélyen juharlevelek
zörögnek, mint utolsó fizetési felszólítások.
Ikrás beszéde úgy lassul, ahogy a tavak
hűlnek, és mire a nádasok visszavonják
a nyirkos testeket, már alig tud szólni.
Levánszorog a tóhoz. Azokat képzeli a túlpartra,
akik többé nem látogatják, virgonc, dús hajú
leszármazottjait. Hátat fordít, visszamegy.
A csövekben megkeseredik a kihűlt víz,
a gázvezetékbe beköltöztek a magány ízeltlábúi.
Gomolygó leheletét bámulja, hideg konvektoron
a döglött legyeket. Száraz fejbőrét vakarja.
A csukott ablakon át belekrákogja a ködbe,
hogy semmi közöm hozzád.
Kivillannak
„We are all Mahsa”
Negyvennégy éve kellett


Tu ne peux plus consulter d’articles ce mois-ci sans être connecté.
Pour ne pas être limité et profiter pleinement de nouvelles fonctionnalités, connecte-toi ou créé un compte en cliquant ci-dessous, c’est gratuit !
Se connecter