Keczán Mariann - A mi kis falunk
En Panodyssey, puedes leer hasta 10 publicaciones al mes sin iniciar sesión. Disfruta de 8 articles más para descubrir este mes.
Para obtener acceso ilimitado, inicia sesión o crea una cuenta haciendo clic a continuación, ¡es gratis!
Inicar sesión
Keczán Mariann - A mi kis falunk
P. Scott világhírű írót egy nap felkereste Kocsis Piroska, a helyi önkormányzat kommunikációs részlegének vezetője, s angol nyelvtudás híján, magyarul írta megkereső emailjét, amely így hangzott:
Kedves Bugyi István,
örömünkre szolgál, hogy ilyen nagy utat tett meg a Bartók Béla utcából indulva, sokat olvastunk magáról, és büszkeséggel tölt el minket, hogy kis településünk általános iskolájában járta ki a nyolc osztályt, és biztos emlékszik Irénke nénire is, aki magyar irodalmat tanította magának, ő is üdvözletét küldi, itt ül mellettem az irodában, ugyanúgy néz ki, mint húsz éve, ahogy maga látta utoljára. Hallottuk a nagymamájától, hogy itthon lesz két hétig, és a kérdésünk, hogy megtisztelne-e minket, mint szülővárosát egy felolvasó esttel, amíg itthon tartózkodik? Az est a helyi művelődési könyvtárban lenne, egy magának megfelelő délutáni időpontban.
Várjuk válaszát.
Aznap néhány órával később Los Angeles-i házában, mely szomszédos volt az egyik hollywoodi hírességével, P. Scott éppen kilépett a nappalijába, ami volt vagy kétszáz négyzetméter, felnyitotta a laptopját, és elkezdte olvasni Kocsis Piroska emailjét Murvaszántóról. A válasz üzenetet meg is írta. A világ másik oldalán, a harminc éves bútorok között, egy fekete számítógép monitorán melyet eus forrásból finanszíroztak, fel is villant a válaszüzenet, melyet Piroska elolvasott, és tüstént intézkedni kezdett. Sanyi, te felelsz a világításért meg a zenéért, Jolán a te feladatod lesz elhozni a pogácsát a Tóth Miskájéktól! Irénke nénivel hozatok néhány osztályt, meg odaszólok a Bélának is,hogy van-e kölcsön néhány közfogisa, azzal is telik a terem. Persze meg is fogom hirdetni a falu közösségi oldalán, de biztos, ami biztos!
Aznap amikor megérkezett P. Scott, alias Bugyi István, minden a legnagyobb rendben kezdődött. A gyerekek, mind a három osztály bent ült a teremben, közfogisok az utolsó sorban záróként. Piroskán kék flitteres kosztüm volt, fekete lakcipővel, aminek kopogása élesen visszaverődött a sápadt padlóról. A hallgatóság sugdolózni kezdett egymás között, hogy ki ez? Te ismered, és a mamáját? Hát őt biztosan, a virágboltban dolgozik. Fészkelődtek, telefont nyomkodtak. Az osztályfőnök csitítgatta őket, hogy most aztán már nyughassanak. Kémia óra helyett vannak itt, vagy vissza akarnak menni? Ez hatásosnak bizonyult mert rögvest síri csend lett, és kilencven szempár egyként szegeződőtt P. Scottra.
Ő pedig elfoglalta a helyét a vászonszékben, és belekortyolt a vizébe. Hol is kezdjem, well..
Piroska átvette a szót, bizonyára nem ismeritek világhírű irónkat, falunk ékességét, aki innen indult ebből az iskolából, ahol ti is tanultok most. A hallgatóság arcára teljes közöny ült és unalom, valaki az orrát piszkálta, más az ablakon tekintett ki, ahol éppen egy építkezés folyt, a helyi italbolt tetejét zsindelyezték át,az érdekesebbnek bizonyult. Mások csak figyeltek egykedvűen, ahogy egy tízennégy éves néz pénteken délután egykor. A közönségen érezhető volt a mehetnék, az egyedüli fékeket a tanárok jelentették és Sanyi bácsi, aki a keverőpulton babrált valamit, hogy jobb legyen a hang, mert recsegett. Valahogy mindultalan elhalkult mikrofon, amikor a vendég bele akart szólni, és a közönség ezt roppant viccesnek találta a harmadik ilyen eset után. Nem halljuk! Szólt valaki a hátsó sorból.
Piroska igyekezett a szemével inteni Sanyi bának, hogy tegyen rendet, mert ez elég kínos. Ő gyakorlatilag felpofozta a mikrofont, majd beleszólt, hogy egy, kettő három, repülőőőő. A közönség szakadt.
Nem jött ki azon a mikrofonon egy árva hang sem.