Pólya Zoltán (Csenyéte) - A hazugság poklában
Pólya Zoltán (Csenyéte) - A hazugság poklában
Marcus, a tábori orvos azon dühöngött magában már jóideje, hogy szörnyen recsegett a gramofonja. Szeretett elmerülni egész nap a zenében. Tágas és világos volt Marcus szobája, innen még szépnek is látta a birodalmát. Ő építtette föl azért, hogy megváltoztassa a világot maga körül, hogy megszűnjön a gazság és hamisság. Megváltoztatható a világ sorsának menete, csak hinni kell benne. Hajnalban gondosan bezárt mindent maga körül. Elszigetelte szobáját, hogy az iszonytató füst elkerülje őt. Kohók működtették az egész tábort, s ha felzúgtak a gépek, akkor ő feltett a gramofonjára egy lemezt. Sanzonokat hallgatott leginkább és klasszikusokat. A lemezeket Amadeo hozta neki. Őt választotta ki magának. Fiatal fiú volt. Rövid, fekete hajú. Szinte elefántcsontfekete szemekkel nézett rá nap mint nap,
Colaborar
Puedes apoyar a tus escritores favoritos

