Congratulazioni! Il tuo sostegno è stato inviato con successo all'autore
Petrás Zsuzsa - Ártatlan lények

Petrás Zsuzsa - Ártatlan lények

Pubblicato 16 feb 2023 Aggiornato 16 feb 2023 Cultura
time 9 min
0
Adoro
0
Solidarietà
0
Wow
thumb commento
lecture lettura
0
reazione

Su Panodyssey puoi leggere fino a 30 pubblicazioni al mese senza effettuare il login. Divertiti 29 articles da scoprire questo mese.

Per avere accesso illimitato ai contenuti, accedi o crea un account cliccando qui sotto: è gratis! Accedi

Petrás Zsuzsa - Ártatlan lények

Az OKU szerint aznap tökéletes volt az idő kiránduláshoz. A nap valóban nem sütött túl erősen, enyhe szellő fújt, eső pedig egyáltalán nem volt várható, ezért Simaráék jól tették, hogy ma is megfogadták a tanácsát. Simara átölelte a férjét, és együtt nézték a gyermeküket, aki a fűben hempergett vagy sárkányt röptetett. Az OKU álláspontja szerint a kisfiú monotóniatűrése az átlagosnál gyengébb volt, így egyelőre nem írattak iskolába, viszont zongorázni igen, mivel minden teszt azt mutatta, hogy a gyermek kivételes zenei tehetséggel bír.

Simara is az OKU iránymutatása alapján választott pályát, és mire végzett az egyetemi tanulmányaival, az OKU már részletes tanulmányt készített a Simara végzettségéhez illő munkakörökről, az egyes cégeknél elérhető fizetésekről, és további juttatásokról, a vezetőségben ülők személyiségéről, az épp ott dolgozó munkatársakról és az irodai környezetről. Így Simara nem kerülhetett abba a helyzetbe, hogy esetleg kellemetlen emberekkel kell dolgoznia. Az OKU olyan álláslehetőségeket is felvett a listára, amelyek nem lettek volna maguktól értetődőek, de Simara szociális készségei és az általa hallgatott tantárgyak alapján eséllyel pályázhatott ezekre is. Utóbbi szolgáltatás nem volt elérhető minden OKU-nál, de Simara szülei annakidején a legmagasabb díjcsomagra fizettek elő. Az OKU néhány céget azért pontozott le, mert annak vezetősége egy másik országba tervezte áttenni székhelyét, amely Simara életének átszervezésével járt volna. A listán szereplőket az OKU annak figyelembevételével pontozta, hogy Simara mennyire lesz elégedett az adott munkahellyel. A legmagasabb szám a listán szereplő többszáz cégből hét mellett állt. Simara ezek közül választotta ki azt az egyetlent, amelyhez jelentkezést nyújtott be, de nem álláshirdetésre, mivel a cég még maga sem tudta, hogy egy bizonyos munkakörre létrehoz egy pozíciót. Az OKU azonban más OKU-kkal folytatott együttműködése eredményeként kiderítette, hogy a lelkes pályakezdő Simara épp tökéletes lenne az adott munkakörre. Így a cég is és Simara is a legjobban járt. Egyikük sem vesztegette az idejét felesleges próbálkozásokkal, hanem azonnal megkapta az ő helyzetéhez mért legtökéletesebb megoldást. Simara ugyanígy talált rá a férjére is, pontosabban Simarára talált rá a leendő férje OKU-ja. Miután összeházasodtak, közös OKU-t bíztak meg, ő tett javaslatot a gyermekvállalás ideális dátumára és a közös lakhelyükre is.

Az OKU asztalt foglalt abban az étteremben, amely közel esett a kirándulóhelyhez, és ahol gyerekmenü is elérhető volt, így nem kellett éhesen keresniük valami ennivalót, a kisfiú sem lett nyűgös és Simara férje sem lett ingerült.

Ebéd után sétáltak még egyet a réten, ekkor lettek figyelmesek a mozgásra egy bokor aljában. Simara óvatosan közelebb merészkedett, mire a bokorból egy aprócska nyúl pattant ki. Simara ijedten ugrott el, aztán felkacagott, és a nyúl után eredt. Aztán a nyúl kergette Simarát. Nézzétek, milyen aranyos, visongott Simara. A férj és a kisfiú értetlenül bámulták őket, végül leültek a fűbe, és megvárták, amíg Simara melléjük rogyott.

Vigyük haza, vetette fel Simara. A férje bizalmatlanul nézegette a nyulat, aki rúgkapált és beleharapott Simara kezébe. Felhívta az OKU-t, aki átlagos pontszámot rendelt az ötlethez, mivel a nyúl – felmenői révén – betegségekre és agresszióra volt hajlamos, viszont nem igényel sok törődést és a kisfiút felelősségvállalásra tanítja. A kisfiú az ötlet hallatán sírva fakadt. Félelme a hazaúton sem hagyott alább, ezért a nyulat egy pléddel letakart kosárba tették, amit Simara ölbe vett, és a pléd alá dugta a kezét, hogy simogassa a megrémült kis állatot.

Az OKU elmagyarázta a kisfiúnak, hogy a nyúl ártalmatlan és szeretetreméltó lény, aki azért harapott, mert megijedt az emberek közelségétől. A kisfiú megígérte, hogy jól fog bánni a nyúllal, de továbbra is tartott tőle, és ha csak lehetett, kerülte.

A nyulat a kertben helyezték el egy kis faházban, ahonnan minden reggel kiengedték, és minden este visszazárták. Napközben nem látták, a nyúl az etetést leszámítva elbújt egy-egy bokorban, de Simara minden nap leült odakint, és figyelte, ahogy a nyúl a növények közt rágcsál. Nem akarta megzavarni, türelmesen várt. Hetek teltek el. Egyik délután a család odakint tanácskozott az OKU-val, amikor a nyúl kidugta a fejét a bokor alól, és egyenesen Simarára nézett.

Az OKU a kert áttervezésére tett javaslatot. A nyarak az utóbbi években szárazabbakká váltak, már nem volt költséghatékony az eredetileg angol gyeppel borított, formára nyírt bokrokkal, és virágokkal teli kertet öntözni és rendben tartani. Sokkal észszerűbb döntésnek ígérkezett sivatagos udvart kialakítani, kavicsággyal és kaktuszokkal, már csak a nyúl miatt is, aki kikaparta a virágágyásokat és leette a bokrok levelét. Egyszer a játékokat is megrágta, ekkor a kisfiú csapdát állított neki, amiért Simara egész napra a szobájába zárta a gyereket.

Az OKU számtalan látványtervet mutatott, Simara pedig elképzelte, amint a nyúl fennakad egy kaktuszon, vagy kétségbeesetten kotor a kavicsban. Időközben ugyanis a nyúl előmerészkedett a virágok takarásából, de csak Simara jelenlétében, a többiek előtt nem mutatkozott. Simara egy csokor friss retekkel kedveskedett neki, amit a nyúl el is fogadott. Simara valami csiklandást érzett a lábujjain, ami a családi vacsora alatt sem múlt el.

A vacsorák a csiklandástól függetlenül egyre rövidebekké váltak. Simara türelmetlenül szedte le a tányérokat, hogy elalvás előtt még egyszer kinézhessen a kertbe. Újabban szeretett pár percre a földre feküdni, és egyszer a keze valami puha melegséget tapintott, ami nem futott el, hanem Simarához simult. Simara lábujjain másnapra rózsák nőttek.

A kisfiú zongoravizsgáján Simara a rózsákat hosszú szoknya alá rejtette. Hazaérve megkereste a nyulat, és szelíden felé nyújtotta a lábát. A nyúl a rózsák közé fúrta a fejét, szuszogott, ám amikor beléjük akart harapni, Simara rémülten szaladt a házba, és elbújt a szekrénybe. A család igyekezett kicsalogatni, de nem sok sikerrel. Simara csak éjjel merészkedett elő. A faházhoz sétált, és hagyta, hogy a nyúl lerágja a lábáról a virágokat.

A család az OKU tanácsára egy távoli lagúnához készült nyaralni, a nekik javasolt baráti házaspárral. Simara régóta vágyott erre az útra, egyedül az töltötte el aggodalommal, hogy a lábán a rózsa elkezdett fölfelé terjedni és erősebb szárakat növeszteni, egyre kevésbé tudta ezért titokban tartani. A nyúl rendszeresen lerágta róla a növényt, habár a zöld száraknál Simara felsikoltott a fájdalomtól. Ilyenkor ellökte a nyulat, de az minduntalan visszaugrott rá, sőt, amikor meglátta az udvaron Simarát, azonnal üldözni kezdte. A kertet végül nem alakították át.

Simara a lábát körbefonó növény kérdésében az OKU-hoz fordult, aki értetlenül nézte a vastag zöld szárakat Más OKU-kal folytatott egyeztetése sem hozott eredményt. Végül előkereste a szerződést, és kifejtette, hogy a szolgáltatása ilyen esetekre nem terjed ki. Simara férje nem tartotta veszélyesnek az indákat, úgy látta, ha azok lennének, az OKU jelezte volna. Jobb lett volna átalakítani a kertet, talán a meglévő bokrokról terjedhetett át valami betegség Simarára. A kisfiú a nyúlra gyanakodott, de ő egyébként is mindenért a nyulat hibáztatta. Simara a derekáig érő dús növények miatt egyre lassabban járt, és egyre többet ücsörgött a felfordult kertben szótlanul.

Egy éjjel elviselhetetlen fájdalomra ébredt. Kitakarózott, a szárak és indák nemcsak a lábait nőtték be, hanem már a mellkasát szorították. A tüdején két hortenzia nyílt, a máján egy csokor nárcisz, a szívén egy tűzliliom. Legördült az ágyról, és kivonszolta magát a kertbe.

Másnap a férj új bokorra lett figyelmes, és mivel az OKU-val nem tudták meghatározni a fajtáját, úgy döntöttek, az udvar átalakítása most már nem várhat tovább. Simarával majd közlik a hírt, ha hazaért a munkából.

lecture 137 letture
thumb commento
0
reazione

Commento (0)

Ti piacciono gli articoli su Panodyssey?
Sostieni gli autori indipendenti!

Proseguire l'esplorazione dell'universo Cultura
Parenthèses
Parenthèses

Un mot d'un dictionnaire, ma définition, votre sourire, ma joie.

Bernard Ducosson
1 min
Citizen Kane
Citizen Kane

Titre original : Citizen KaneAnnée : 1941

Stéphane Hoegel
2 min

donate Puoi sostenere i tuoi scrittori preferiti

promo

Download the Panodyssey mobile app