English
Français
Deutsch
Italiano
Español
Mes enregistrements
Kupihár Rebeka versei
Pubblicato 13 feb 2023
Aggiornato 1 mar 2023
Cultura
4 min
Cultura
Pubblicato 13 feb 2023
Aggiornato 1 mar 2023
4 min
3
Mi piace
1
Adoro
0
Solidarietà
0
Wow
0 commento 
758 letturas
Su Panodyssey puoi leggere fino a 30 pubblicazioni al mese senza effettuare il login. Divertiti 29 articles da scoprire questo mese.
Per avere accesso illimitato ai contenuti, accedi o crea un account cliccando qui sotto: è gratis!
Accedi
Kupihár Rebeka versei
Contribuisci
versek a “gyermekvédelmi” népszavazás idejéről
ezek mind a pokolra jutnak
csapkod a kollégám a családrajzokkal díszített falak között.
megmérgezik a gyerekeinket
undorító, mocskos mind.
fegyelmezett vonásai torzulnak, keze ökölbe szorul.
már az iskolába is beszivárog, visszataszító,
ezeknek már semmi se szent.
a székbe süppedek, arcom rezdületlen
most nem hivatásból, önvédelemből.
nem mondom, hogy mocskos buzik, bár szeretném,
azért nekem még volt gyerekszobám.
a rejtőszín már saját színem,
még bólintok is egyet önkéntelenül.
de ezek érted, állatok, féreg az összes,
hogy ilyet mernek.
csak az vigasztal, hogy megkapják majd,
ami jár nekik.
a harag szerencsére elvakítja
nem látja, hogy a torkom összeszorul.
nézem a kétségbeesett, őrjöngő alakját.
az embert próbálom meglátni,
levágni róla a propaganda szavait,
a tekinteten túlnőtt frufrut, amitől nem látjuk egymást.
az embert, akinek TAJ-kártyája, orgazmusa, félelmei vannak.
aki horvátországi nyaralásra spórol, valóságshowkon alszik el,
ügyetlenül parkol.
mélyeket lélegzem.
a szégyen lassan részvétté válik.
bárcsak tudná, hogy a buzik is imádkoznak.
és, hogy az egyik pont érte.
(korábban már megjelent az Élet és Irodalom LXVI/31. lapszámában)
turisták
tudom, te is láttad az anyukát a mátyás-templom előtt,
aki egy határozott mozdulattal
félrehúzta mellőlünk a lányát,
nehogy cseppfertőzéssel átadjuk azt,
aminek még a gondolatára is keresztet kell vetni.
a káromkodás vagy köpködés nem lepett volna úgy meg,
mint ez a halk, udvarias undor
a szerelmünk láttán.
a szemében villogó kétségbeesett
düh árulta el biztosan:
magyar.
pedig már kezdett elönteni valami nemzeti áhítat itt fent,
mint gyerekként augusztus huszadikán, vagy a himnuszt énekelve.
de most bárhogy is próbálom előkaparni
ezt a régóta vágyott meghittséget,
bármilyen jól is esne, nem tagadhatom tovább:
ez a vár nem a miénk.
ezen a nyelven, amin érezni tudok,
nem szabad rólunk beszélni.
nem férünk bele a törvényeikbe,
a katonák nem a mi oldalunkon állnak,
ezek a falak nem minket védenek.
nem baj.
nem baj.
gyere kedves, gyere csak,
csináljunk egy képet a kilátással,
aztán elindulunk haza
valahová, messze innen,
ahol az összes szégyen, fröcsögés, bujkálás,
csak egy citadellás hűtőmágnes lesz
a gyerekrajzok között.
és ha néha észreveszem,
biztonságos távolból,
gondolhatok arra,
hogy tényleg, volt egy ország, amire emlékezni lehet,
és van ez, ahol boldogulni.
hogy volt egy ország, aminek a nyelvén becézlek,
és van ez a másik, ahol félelem nélkül tudlak szeretni.
nem ismertek meg
én vagyok
az 52 kilós,
170 centis
perverz állat.
a féreg,
a bűnös,
a visszataszító
elmebeteg.
tőlem féltek,
tőlem undorodtok,
nyírbáljátok jogaim,
körbekerítitek amit érzek,
és a nyálatok sűrű csíkban
csillog a homlokomon.
nézzetek rám.
ismertek engem.
én vagyok az,
aki annyiszor kér bocsánatot,
ahányszor megszólal.
aki kínosan ügyel rá, hogy egyes számban beszéljen,
nehogy visszakérdezzen valaki.
aki előre köszön,
előreenged,
hellyel kínál,
meghallgat.
de mondjátok meg mi vagyok még,
elbírom.
nincs már szinonima,
nincs már törvényjavaslat,
ami meglepne
vagy megalázna.
ha becsöngetnek úgyis megtalálnak.
a rossz tanulók,
a kövérek,
a neveletlenek,
figyelemzavarosok,
figyelemhiányosok,
a csúfoltak
és csúfolók.
a gyerekek, akiket
Istennek tetsző módon
nemzettetek,
ruháztok,
és elfelejtetek felnevelni.
de gyűlöljetek csak,
szeplőtlen, fehér karokkal
védjétek meg őket tőlem,
elvégre nem kockáztathatjuk,
hogy egy magamfajta buzi,
zárt ajtók mögött,
kettesben,
letörölje egy gyerek arcáról
a miattatok hullott könnyeket.
758 letture
0 commento 
Pubblicazione precedente
5 min
Puoi sostenere i tuoi scrittori preferiti
