Glückwunsch! Deine Unterstützung wurde an den Autor gesendet
Gyurán Botond Bulcsú versei

Gyurán Botond Bulcsú versei

Veröffentlicht am 13, Feb., 2023 Aktualisiert am 13, Feb., 2023 Kultur
time 3 min
1
Liebe ich
0
Solidarität
0
Wow
thumb 0 Kommentar
lecture 47 Lesezeits
1
Reaktion

Auf Panodyssey kannst du bis zu 30 Veröffentlichungen im Monat lesen ohne dich anmelden zu müssen. Viel Spaß mit 29 articles beim Entdecken.

Um unbegrenzten Zugang zu bekommen, logge dich ein oder erstelle kostenlos ein Konto über den Link unten. Einloggen

Gyurán Botond Bulcsú versei

Elég volt

A tehetetlenség tengerén hánykódok, s nagyok a hullámok
Haraggal teli lényem, kitörök és pusztítok, mint vulkánok
Hazug kezeitekkel, ti csalók, felém nyúlkáltok,
S mikor vérem már forr, szemem megtalálja merre bujkáltok.

Csendes voltam, s gyenge. Most egy rossz szó után megfordul benned a penge.
Pusztítok! S körülöttem fájdalom rózsái kelnek.
Zsarnokok es diktátorok, ellenfélre leltek.

Ha más nem, majd én! Küzdök az elnyomó rendszer ellen,
Ha kell véremmel fizetek érte,
De legalább megmaradok bárányok közt ember.

Hallgat a nép csendben, haláltól félve retteg
Csontjaim törnek, s testemből esznek, kik egyszer barátjuknak neveztek,
Ember vagyok, s az is maradok, hisz annak neveltek

 

Romlik a világ

Egy falat kenyér, és egy kis vaj,
Már az ízére sem emlékszem, milyen lehet a hal.
Hevesen fúj a szél, s összedől a fal,
Bárcsak a Forint is oly stabil lehetne, mint a Frank

S mint a vad, melyet nyíl sértett, tántorgok a sötétben.
Se étel, se víz, se egy segítőkéz nincs a közelben,
 S nem találni már értékes kristályokat a kövekben.

Puff! Zörögnek az ágyúk, megtámadták szomszédos országunk.
S halálba rohan, ki azt hiszi nyerhet,
Tömegével temetik az embert.

Kenyér sincs már, elesett sok barát
Sötét felhők jelzik, közeledik a halál
S hiába nézek, szemem semmi jót nem talál.

 

Romba dönt a háború

Hervadnak a rózsák, sötétedik a világ,
Mi egykor ragyogott, mára megkopott.
Hosszúk az éjszakák, a nap se süt már
Halványan lobog a tűz, és én itt vagyok árván.

Beteg a világ, súlyoskor sújtja, elkorcsosult az ember
Kinek Hite volt, azt összeroppantotta a rendszer
Erkölcstelen lények, csak lennétek csendben egyszer végre
Már fáj hallanom mézes szavaitok, miképpen hazudtok a szemembe nézve

Átjárja e valóságot a bűn, az ördögi tervek
Melyek ellen tenni nem lehet, hisz a gonosz újra teret nyerne
Csak várni lehet! A megváltó halál fog eljönni értünk,
S majd démonok kortyoljak vérünk.

Kapzsiság, bűn, irigység és harag,
 E világból csupán ennyi maradt
Gyűlölet s bujaság telíti légterünk,
 És én úgy vélem, ez fogja okozni végzetünk

Hervadtak a rózsák, a világ is sötét már
Megütöttem magam, s letörtek szárnyaim
Fáradt vagyok, már nem követem álmaim.
Nem érzem az étel ízét, nincsenek már vágyaim
Szellemként járok hazám tájain, s fájnak már lábaim

lecture 47 Aufrufe
thumb 0 Kommentar
1
Reaktion

Kommentar (0)

Dir gefallen die Artikel von Panodyssey?
Unterstütze die freien Autoren!

Die Reise durch dieses Themengebiet verlängern Kultur
Ecartelé
Ecartelé

Un mot d'un dictionnaire, ma définition, vôtre sourire, ma joie.

Bernard Ducosson
1 min

donate Du kannst deine Lieblingsautoren unterstützen