Glückwunsch! Deine Unterstützung wurde an den Autor gesendet
Déri Ben versei

Déri Ben versei

Veröffentlicht am 13, Feb., 2023 Aktualisiert am 13, Feb., 2023 Kultur
time 2 min
0
Liebe ich
0
Solidarität
0
Wow
thumb Kommentar
lecture Lesezeit
0
Reaktion

Auf Panodyssey kannst du bis zu 30 Veröffentlichungen im Monat lesen ohne dich anmelden zu müssen. Viel Spaß mit 29 articles beim Entdecken.

Um unbegrenzten Zugang zu bekommen, logge dich ein oder erstelle kostenlos ein Konto über den Link unten. Einloggen

Déri Ben versei

A Bíboros        

Kétkedő lépkedő, ki hangatalanul a lelkedbe lő,
Kezedet fogva kísér az éj tornácán, a settenkedő.
Kéjes mosollyal, rongyos gúnyái alatt megbújva,
Hamiskás, gyönyörrel itatott érzéki szavait búgja.

Halálra fagyott lelkedben apró fényesség villan,
Szikrázó tűzijáták lobban, mely azonnal el is illan,
Mintha csak egy gyermekkori álomban lettél volna,
Akár egy tündérmese, ahonnan ki lettél toloncolva.

Bíborral itatott pohár magányosan áll az asztalán.
Hazug ígéretekkel bíztatja csendes gazdáját talán.
Holnap már kevésbé fogja tépkedni a keselyű;
Szólt gazdájához a csendesen ringatozó keserű.

 

Felhőfedő

Az eget bámulva rendszerint gondolok csak arra,
Hogy valószínűleg végtelen lehet az életünk útja.
Hisz hová is tartahatna, csupán egy pont az alja.
Egyetlen apró képződés, mi eltemet, ha megleled.

Nevetve kell keresned ennek a rejtélynek a rejtekét,
Mert a bánat csak arra jó, hogy mindened elvegyék.
Gondolod, hogy a fényképed egy életre szóló emlék,
Miközben a háttérben hű bajtársaid a késüket fenték.

Később majd rájössz, ki az ellenség és ki is igaz barát.
Aki meglök a szakadéknál, vagy aki időben rád kiállt!
Hé', Te! Ne csináld! Káprázat, légy erős, hogy megálld!
Végül az igazság és üresség, magány szószólójává vált.

Felfedték a felhők a titkaikat az ifjú előtt lassacskán,
Aki mostmár tisztán látta, hogy csak a nap kukucskál.
Felismervén a mindenséget, elégedetten feküdt vissza,  
Tudta, hogy semmi baj nincsen, amíg hideg italát issza.

 

Hazaféle

Volt egyszer egy hazám, gyönyörű vidékkel.
Burjánzó, vad rózsákkal teli, lágy érintéssel,
Sárga táblák, napforgó mezők szerte-széjjel.
Élesen suhógó töltények szaggatják e képet,
Gyanútlan gyermek keresi a reményt, a létet.
Egy eltévedt golyó jelenti számára a véget.

Volt egyszer egy hazám, füstölgő födéllel,
Mely pillanatok alatt eggyé vált a sötéttel,
Magányosan eltemetve minden mesével.
Könnyes szemekkel búcsúzom eme tájtól,
A zöld kerttől, a békétől, az égig érő fáktól.
Hogy új életet kezdhessek e világtól távol.

 

 

 

lecture 104 Aufrufe
thumb Kommentar
0
Reaktion

Kommentar (0)

Dir gefallen die Artikel von Panodyssey?
Unterstütze die freien Autoren!

Die Reise durch dieses Themengebiet verlängern Kultur
Mr Plankton
Mr Plankton

Des larmes, de la vie, encore des larmes, encore de la vie...Ce film est bouleversant.De l'origine de la vie à...

Adélice Bise
1 min

donate Du kannst deine Lieblingsautoren unterstützen

promo

Download the Panodyssey mobile app