English
Français
Deutsch
Italiano
Español
Non-fiction
Kultur
Veröffentlicht am 15, Feb., 2023
Aktualisiert am 16, Feb., 2023
3 min
Non-fiction
Kultur
Veröffentlicht am 15, Feb., 2023
Aktualisiert am 16, Feb., 2023
3 min
Beitragen
Ebsz - Ülünk a buszon
Ülünk a buszon
Emlékszem még a dalra, "Ülünk a vonaton/ülünk a vonaton/ülünk a vonaton ééés kész", pedig itt kérem legkevésbé van készen bármi.
Ülök a buszon, előttem a nagyfejűek. Fullasztó a magány a teli buszon, párás az ablak, hörög a motor, odakint a szétfolyó sötétség. És a nagyfejűek a buszon.
Ők azért jöttek, hogy felfogják előlem a felkelő fényt. Előlünk, kisfejűek elől. Merték megnöveszteni a fejüket nagyra, sok hajjal, vagy sok szőrrel és még sapkát, vagy fejhallgatót is tesznek föl, amitől még nagyobbnak tűnnek. Picire zsugorodom, nyakam behúzom a vállaim sáncába. Ők pedig nagy arcaikkal beisszák a kelő fény sugarait, napraforgóként, szétterülve, üdén, mögöttük pedig én. Mi. Kisfejűek.
Néha megrázzuk magunkat, kinyújtjuk nyakunkat, keressük a beeső sugarakat, nem sok eséllyel.
Utazunk. Ülünk a buszon. Fullasztó a levegő, sokan vagyunk. Elnézem őket. Vastagszálú, dús hajak, hullámok, vagy vaskos zuhatagok, bivalynyakak, duzzadó erek, vörös bőr és életerő. Zúg a busz lefelé a lejtőn, bele a nagyvilágba, csúszunk, mint szenny az illemhely lefolyóján és benyel az örvény.
Mire kiköp a csatorna a kifolyón egyek vagyunk, egyazon massza, egybefüggő matéria. A nap már felkelt, meglátom ömmagam tükörképét az ablakon.
Az orrom
A kontyom
Nagyfejű lettem
Kultur
Du kannst deine Lieblingsautoren unterstützen
Kommentar (0)