Hosszú órák óta verekedtek önfeledten a kertben. Kánikula volt, de ez nem lohasztotta le hangulatukat. Hevülten verték egymást a porban, ott, ahol előtte még verebek és cinegék fürdőztek. Az egyik végül gyengébbnek bizonyult a másiknál és egyszerre sírás rebbentette el a faágon pihegő madarakat. A gyengébb orrából cseppenő fekete folyadékra úgy tapadt rá a por, mint a porcukor a lekváros fánkból kicsöppenő eperdzsemre.

Az asztalon halvány aranyszínt vetett a viaszos vászonra a bor. Házibor, a tavalyi termésből, az üveg alján összegyűlt a gyümölcshulladék, a seprő minden kitöltésénél felkavarodott, álmosan terült szét a kétliteres nyakasban. Tajtékot fröcskölt a pohárba a szóda, egyre derítetve a zavaros bort. Ugyanazon aranyszín vetődött, de most gurult is, szerteszéjjel a filagória falain, ahogy széttörte azt, a pohár falán lassan kúszó vízcsepptömeg.

Az ebédmaradék zsírosan csillogott a fényben. A Népújságba csomagolt szalonna és bőrke hallhatóan izzadt a júliusi alkonyban. Kenyérhéj, hagymahéj és egy üres üveg is hevert a csillogó fröccs mellett. Döglegyek kellemetlenkedtek a maradék körül, hessegetni kellett a még meglévő zsírdarab környékét, be ne köpjék.

Cinegék repültek át a filagória melletti borostyánba. Izgatottan nézték az ellopható morzsákat, de közelebb menni nem mertek. Némelyikük, megunva a reménytelenséget, átszállt a kút alatti vájdlinghoz. Orrfacsaró kénszag terjengett a dézsa körül. Benne opálos víz, melyet darazsak zúgtak körül, ám ez a cinegéket nem zavarta. Rozsdafoltossá vált a beton a rossz víztől, a kutat is le kellett volna festeni már, de festék soha nem volt elég, a fröccs vetette aranyfény egyébként is szebb.

Az ordítás nem múlt, a természet lassan hozzászokott, a hernyók újra megtámadták a fákon érő zöldalmákat, a cinegék visszaröppentek a verekedők feletti ágra, a szél újra fújni kezdett, a szalonna folytatta olvadását. Semmi enm hibádzott. Ni chyba,[1] suttogta valaki és lefordult a székről.

[1] jelentése: Semmi baj. (szlovák)

Borítókép: Fortepan / Krantz Károly