

Miskolci Krisztina versei
Ohne Anmeldung kannst du diesen Monat keine Veröffentlichungen mehr lesen.
Um neue Funktionen in vollem Umfang zu nutzen, logge dich ein oder erstelle ein Konto, indem du unten klickst. Es ist kostenlos!
Einloggen
Miskolci Krisztina versei
Téltájéki magány
Szürkék a reggelek, hidegek az esték,
Az árcédulákon megint megújult a festék.
Rongyos az életsors, fura ákombákom,
Friss gyümölcs a tálban lassan már csak álom.
Szegény kis pénztárca, hízlalódni óhajt,
Boltba menet gazdája elkölt egy mély sóhajt.
Akcióra vadász, mi kerüljön a pakkba,
Leveszi a polcról, aztán visszarakja.
Visszarakosgatja, aztán meg leveszi,
Az árdagály miértjét rég nem is keresi.
Inkább ő keres mást, jobb munkát, kiutat,
Hogy túlélje, ha a piacon dupla ár riogat.
Vállán ül élte összes batyuba varrt gondja,
Szíve az egyetlen, mit ingyen adott volna.
Jó is van a rosszban, nem kell buszra várni,
Drága bérlet helyett inkább gyalog járni.
A szakadt harisnyát ki látja nadrág alatt?
S barátok révén néha jut egypár finom falat.
A lakás díja - az fáj! S diétán a buksza,
De


Ohne Anmeldung kannst du diesen Monat keine Veröffentlichungen mehr lesen.
Um neue Funktionen in vollem Umfang zu nutzen, logge dich ein oder erstelle ein Konto, indem du unten klickst. Es ist kostenlos!
Einloggen