

Pólya Zoltán (Csenyéte) - Emilien és Zola
Ohne Anmeldung kannst du diesen Monat keine Veröffentlichungen mehr lesen.
Um neue Funktionen in vollem Umfang zu nutzen, logge dich ein oder erstelle ein Konto, indem du unten klickst. Es ist kostenlos!
Einloggen
Pólya Zoltán (Csenyéte) - Emilien és Zola
Bőgők érted én már minden éjszaka. Hiába kérleltelek, hiába rimánkodtam, nem hittél nekem. Szülni kellene valami újat és szépet, nemeset, a hazugságoktól távol lévőt és megtisztítottat! Ott van, ott fekszik már előrehaladott állapotban a méhedben gyenge és esetlen magzatod, de te még most is vonakodsz őt világra hozni, mert az utóbbi időkben már csak áltattattad és becsaptad magad az örökös hazugságaiddal. Ó, hogy fenik rád és a születendő új életedre is a hiénák a fogukat! Ott lesnek és ólálkodnak körülötted most is a kórházi ágyadnál, becsapnak pillantásaikkal, szavaikkal, no meg bonbonokkal és csábos ajánlatokkal hízelegnek és dörgölőznek neked. Miért nem hallgattál rám eddig te kedves és szerelmetes lány? Én esetlen, beteg, aki vesegörccsel ébred, s gyomrában egész nap ott a


Ohne Anmeldung kannst du diesen Monat keine Veröffentlichungen mehr lesen.
Um neue Funktionen in vollem Umfang zu nutzen, logge dich ein oder erstelle ein Konto, indem du unten klickst. Es ist kostenlos!
Einloggen