

Balogh Virág Katalin - Lunatika
Ohne Anmeldung kannst du diesen Monat keine Veröffentlichungen mehr lesen.
Um neue Funktionen in vollem Umfang zu nutzen, logge dich ein oder erstelle ein Konto, indem du unten klickst. Es ist kostenlos!
Einloggen
Balogh Virág Katalin - Lunatika
Befordulok az Akácosba és nekiütközök egy fekete falnak. Olyan sötét van, mint kiskoromban, amikor alvajáró voltam, és az éjszaka közepén arra eszméltem, hogy nem tudom, hol vagyok, és az összes bútornak nekimentem az ágyat keresve, aztán reggel úgy ébredtem, mint akit összevertek. Sose tudtam fölidézni, hogyan találtam vissza, csak a kétségbeesett tapogatózásra emlékszek, mégis mindig az ágyamban voltam reggel, a takaró meg a szoba közepén feküdt kiterítve, mintha piknikeztek volna rajta. Most viszont nem a gyerekszoba labirintusából kell kitalálnom, hanem végigmenni az úton, amin már ezerszer végigjöttem.
Még jó, hogy elindulni késő van ilyenkor, hazamenni meg korán, nyugodtan gyalogolhatok az út közepén, úgysem jár erre senki. Az utca is ugyanaz, mint pár órája volt, a levegő éppen


Ohne Anmeldung kannst du diesen Monat keine Veröffentlichungen mehr lesen.
Um neue Funktionen in vollem Umfang zu nutzen, logge dich ein oder erstelle ein Konto, indem du unten klickst. Es ist kostenlos!
Einloggen