Ülünk a buszon
Sur Panodyssey, tu peux lire 30 publications par mois sans être connecté. Profite encore de 29 articles à découvrir ce mois-ci.
Pour ne pas être limité, connecte-toi ou créé un compte en cliquant ci-dessous, c’est gratuit !
Se connecter
Ülünk a buszon
Emlékszem még a dalra, "Ülünk a vonaton/ülünk a vonaton/ülünk a vonaton ééés kész", pedig itt kérem legkevésbé van készen bármi.
Ülök a buszon, előttem a nagyfejűek. Fullasztó a magány a teli buszon, párás az ablak, hörög a motor, odakint a szétfolyó sötétség. És a nagyfejűek a buszon.
Ők azért jöttek, hogy felfogják előlem a felkelő fényt. Előlünk, kisfejűek elől. Merték megnöveszteni a fejüket nagyra, sok hajjal, vagy sok szőrrel és még sapkát, vagy fejhallgatót is tesznek föl, amitől még nagyobbnak tűnnek. Picire zsugorodom, nyakam behúzom a vállaim sáncába. Ők pedig nagy arcaikkal beisszák a kelő fény sugarait, napraforgóként, szétterülve, üdén, mögöttük pedig én. Mi. Kisfejűek.
Néha megrázzuk magunkat, kinyújtjuk nyakunkat, keressük a beeső sugarakat, nem sok eséllyel.
Utazunk. Ülünk a buszon. Fullasztó a levegő, sokan vagyunk. Elnézem őket. Vastagszálú, dús hajak, hullámok, vagy vaskos zuhatagok, bivalynyakak, duzzadó erek, vörös bőr és életerő. Zúg a busz lefelé a lejtőn, bele a nagyvilágba, csúszunk, mint szenny az illemhely lefolyóján és benyel az örvény.
Mire kiköp a csatorna a kifolyón egyek vagyunk, egyazon massza, egybefüggő matéria. A nap már felkelt, meglátom ömmagam tükörképét az ablakon.
Az orrom
A kontyom
Nagyfejű lettem