Virágot rajzolt arcomra a gyász
Virágot rajzolt arcomra a gyász
Virágot rajzolt arcomra a gyász
mélyet és éleset, mint a kések
Nem állja útját a bánat már a szélnek
Arcomra ráterül, befonja a pókháló
szálai között kilesek, s a málló
idő mind kifolyik
Szétgurul, mint megannyi üveggolyó
szedegetem darabjait
guberáló öreganyó
Tegnap még nem volt ott
de te elmentél és bevésted az árkot
s én töretlenül hiszek: találkozunk majd ott.
Contribuer
Tu peux soutenir les auteurs qui te tiennent à coeur


Bernard Ducosson il y a 2 ans
Le chagrin est une mélancolie qui se libère...