Félicitations ! Ton soutien à bien été envoyé à l’auteur
avatar
Versek
Analógiák 2.

Analógiák 2.

Publié le 30 août 2024 Mis à jour le 30 août 2024 Poésie et chanson
time 2 min
CREATIVE ROOM

Versek

Accueil
0
J'adore
0
Solidaire
0
Waouh
thumb 0 commentaire
lecture 153 lectures
1
réaction

Sur Panodyssey, tu peux lire 10 publications par mois sans être connecté. Profite encore de 8 articles à découvrir ce mois-ci.

Pour ne pas être limité, connecte-toi ou créé un compte en cliquant ci-dessous, c’est gratuit ! Se connecter

Analógiák 2.

I. (Autók)

Megjöttek az autók,
a fekete autók,
pirosak, kékek és sárgák mind
sötéten villognak most az éjszakában.
Dél felől jönnek, vadul dudálnak,
mintha azt mondanák, nincs itt a vég.
Állj félre, nincs itt a vég.
Akkor nem ütünk el, nincs itt a vég.
Mihez kezdenék a zebrán állva
nélkülük?

II. (Kintsugi)

A padlón szanaszét heverő
szilánkos porcelán minden darabja
egyedi, számozott.
Közte vagy te is.
Összetörtél te is.
Várom, vajon feltámadsz-e még
fénylő romjaidból,
leszel-e mégis több,
mint törékeny illúzió,
Leszel-e, ami tényleg voltál
hús és vér - a legjobb verziód?
Sosem rajongtam a kirakósokért,
de kiskoromban legóztam egy darabig.
Volt egy motorcsónakom,
benne vörös hajú nő,
és volt egy cápa is,
ami sosem evett embert
- csak én szedhettem őket darabjaikra.
Nem értettem, ez micsoda hatalom,
micsoda végtelen erő,
míg le nem ugrottál a felső polcról,
hogy a jóisten se teremthessen belőled újat.
Azóta csak kerülgetem a padlón a szilánkokat,
tehetetlenül.
Mert nem vagy te legó, amit én
szedhetek ízekre,
Sem puzzle, hogy összeállhass egy képpé,
ami tisztán megmutat.
Pedig szépek a szilánkjaid,
el sem hinné az ember,
hogy csak romok.
Két választásom maradt.
Élek egyetlen megmaradt hatalmammal,
és feltakarítok - nem várok tovább.
Vagy bízom még benned, hisz erős vagy,
és látod, mit tehetsz - várok tovább.
De én azt kívánom,
inkább váljanak cseppfolyós
arannyá a miattad hulló
könnyeim.
Majd azokkal összeragasztom,
ami eltörött.

III. (Tíz perc)

Tíz percig tartott a türelem,
nem nőttek rózsák a nyomában.
A napsütés hazug, semmit sem nevel,
az élet magától van, azt szépíti csupán.
A tenyerem alatt görbülő fűszálak két térhez és időhöz tartoznak.
Nőnek, kapaszkodnak,
ahogy a lélek, ha érti önmagát.
Mindent egy kicsit magasabbra
emel a fény,
mindent egy kicsit arrébb visz
az áprilisi szellő.
Tíz perc nem elég, hogy
lásd a rózsabokrot
- maradj még.
A szellő majd egyszer megfordul,
és a napsütés
tisztázza
önmagát.

lecture 153 lectures
thumb 0 commentaire
1
réaction

Commentaire (0)

Tu dois être connecté pour pouvoir commenter Se connecter

Tu aimes les publications Panodyssey ?
Soutiens leurs auteurs indépendants !

Prolonger le voyage dans l'univers Poésie et chanson
La poésie ? Peu importe
La poésie ? Peu importe

Ça raconte quelque chose.De vrai ? De faux ? Peu importe.Ça entrouve quelques portes.En vrai...

Verligne
1 min
Lundi j’ai 22 ans
Lundi j’ai 22 ans

J’suis moins triste qu’avant.Car j’sais qu’il m’reste du temps.Et j’veux l’utiliser pour aller de l’avant....

Verligne
1 min
MONBACHO
MONBACHO

Monbacho , c'est le volcan de mes 17 ans .Monbacho , c'est " mon-bachotage-des-années-lycées-lorsque-j'éta...

Michel Sanchez
1 min
Phoenix
Phoenix

On m'a laissé pour mortdeux rosettes sur le côté droit .Je me souviens des ballesnuées de guêpes...

Michel Sanchez
1 min
Paysage éphémère
Paysage éphémère

Instant de transformation. Monde transfiguré. Passé évanoui. Futur réalisé. D’un temp...

Basty
1 min

donate Tu peux soutenir les auteurs qui te tiennent à coeur

promo

Télécharge l'application mobile Panodyssey