¡Felicidades! Tu apoyo al autor se ha enviado correctamente
avatar
Versek
Analógiák 2.

Analógiák 2.

Publicado el 30, ago, 2024 Actualizado 30, ago, 2024 Poetry and Songs
time 4 min
0
Me encanta
0
Solidaridad
0
Wow
thumb comentario
lecture leer
1
reacción

I. (Autók)

Megjöttek az autók,
a fekete autók,
pirosak, kékek és sárgák mind
sötéten villognak most az éjszakában.
Dél felől jönnek, vadul dudálnak,
mintha azt mondanák, nincs itt a vég.
Állj félre, nincs itt a vég.
Akkor nem ütünk el, nincs itt a vég.
Mihez kezdenék a zebrán állva
nélkülük?

II. (Kintsugi)

A padlón szanaszét heverő
szilánkos porcelán minden darabja
egyedi, számozott.
Közte vagy te is.
Összetörtél te is.
Várom, vajon feltámadsz-e még
fénylő romjaidból,
leszel-e mégis több,
mint törékeny illúzió,
Leszel-e, ami tényleg voltál
hús és vér - a legjobb verziód?
Sosem rajongtam a kirakósokért,
de kiskoromban legóztam egy darabig.
Volt egy motorcsónakom,
benne vörös hajú nő,
és volt egy cápa is,
ami sosem evett embert
- csak én szedhettem őket darabjaikra.
Nem értettem, ez micsoda hatalom,
micsoda végtelen erő,
míg le nem ugrottál a felső polcról,
hogy a jóisten se teremthessen belőled újat.
Azóta csak kerülgetem a padlón a szilánkokat,
tehetetlenül.
Mert nem vagy te legó, amit én
szedhetek ízekre,
Sem puzzle, hogy összeállhass egy képpé,
ami tisztán megmutat.
Pedig szépek a szilánkjaid,
el sem hinné az ember,
hogy csak romok.
Két választásom maradt.
Élek egyetlen megmaradt hatalmammal,
és feltakarítok - nem várok tovább.
Vagy bízom még benned, hisz erős vagy,
és látod, mit tehetsz - várok tovább.
De én azt kívánom,
inkább váljanak cseppfolyós
arannyá a miattad hulló
könnyeim.
Majd azokkal összeragasztom,
ami eltörött.

III. (Tíz perc)

Tíz percig tartott a türelem,
nem nőttek rózsák a nyomában.
A napsütés hazug, semmit sem nevel,
az élet magától van, azt szépíti csupán.
A tenyerem alatt görbülő fűszálak két térhez és időhöz tartoznak.
Nőnek, kapaszkodnak,
ahogy a lélek, ha érti önmagát.
Mindent egy kicsit magasabbra
emel a fény,
mindent egy kicsit arrébb visz
az áprilisi szellő.
Tíz perc nem elég, hogy
lásd a rózsabokrot
- maradj még.
A szellő majd egyszer megfordul,
és a napsütés
tisztázza
önmagát.

lecture 161 lecturas
thumb comentario
1
reacción

Comentario (0)

Tienes que iniciar sesión para comentar Iniciar sesión

¿Te gustan las publicaciones de Panodyssey?
¡Apoya a sus escritores independientes!

Seguir descubriendo el universo Poetry and Songs
Vestes de Temps
Vestes de Temps

Ce texte n’est pas une simple succession de vers, mais une exégèse textile. Né d’une méditation sur les motifs d’une veste,...

Dato
3 min
La porte
La porte

Vais-je la rencontrer? Ouf, je la vois! Enfin je l’ai trouvé.Elle est là! Petite et discrète, dans le sable permanent...

Régine Pelladeau-Kornmann
1 min
Poème : Il est des rêves clairs
Poème : Il est des rêves clairs

De la poésie sur Panodyssey, encore et encore : Il est des rêves clairsUn poème retrouvé par hasard aujourd'hui. Il...

Line Marsan
1 min
L'aventure
L'aventure

Je pense que l'aventure,ce n'est pas jouer à qui va le plus loin,à qui explore le plus, ou à qui prend...

Yaël Emerald
1 min
L'attente...
L'attente...

Attendre, quel mot insupportable n’est-ce pas?Pourtant il s’agit d’un verbe du troisième groupe, le plus complexe cer...

Régine Pelladeau-Kornmann
2 min

donate Puedes apoyar a tus escritores favoritos

promo

Download the Panodyssey mobile app