Félicitations ! Ton soutien à bien été envoyé à l’auteur
avatar
Versek
Analógiák 2.

Analógiák 2.

Publié le 30 août 2024 Mis à jour le 30 août 2024 Poésie et chanson
time 2 min
CREATIVE ROOM

Versek

Accueil
0
J'adore
0
Solidaire
0
Waouh
thumb 0 commentaire
lecture 153 lectures
1
réaction

Sur Panodyssey, tu peux lire 10 publications par mois sans être connecté. Profite encore de 5 articles à découvrir ce mois-ci.

Pour ne pas être limité, connecte-toi ou créé un compte en cliquant ci-dessous, c’est gratuit ! Se connecter

Analógiák 2.

I. (Autók)

Megjöttek az autók,
a fekete autók,
pirosak, kékek és sárgák mind
sötéten villognak most az éjszakában.
Dél felől jönnek, vadul dudálnak,
mintha azt mondanák, nincs itt a vég.
Állj félre, nincs itt a vég.
Akkor nem ütünk el, nincs itt a vég.
Mihez kezdenék a zebrán állva
nélkülük?

II. (Kintsugi)

A padlón szanaszét heverő
szilánkos porcelán minden darabja
egyedi, számozott.
Közte vagy te is.
Összetörtél te is.
Várom, vajon feltámadsz-e még
fénylő romjaidból,
leszel-e mégis több,
mint törékeny illúzió,
Leszel-e, ami tényleg voltál
hús és vér - a legjobb verziód?
Sosem rajongtam a kirakósokért,
de kiskoromban legóztam egy darabig.
Volt egy motorcsónakom,
benne vörös hajú nő,
és volt egy cápa is,
ami sosem evett embert
- csak én szedhettem őket darabjaikra.
Nem értettem, ez micsoda hatalom,
micsoda végtelen erő,
míg le nem ugrottál a felső polcról,
hogy a jóisten se teremthessen belőled újat.
Azóta csak kerülgetem a padlón a szilánkokat,
tehetetlenül.
Mert nem vagy te legó, amit én
szedhetek ízekre,
Sem puzzle, hogy összeállhass egy képpé,
ami tisztán megmutat.
Pedig szépek a szilánkjaid,
el sem hinné az ember,
hogy csak romok.
Két választásom maradt.
Élek egyetlen megmaradt hatalmammal,
és feltakarítok - nem várok tovább.
Vagy bízom még benned, hisz erős vagy,
és látod, mit tehetsz - várok tovább.
De én azt kívánom,
inkább váljanak cseppfolyós
arannyá a miattad hulló
könnyeim.
Majd azokkal összeragasztom,
ami eltörött.

III. (Tíz perc)

Tíz percig tartott a türelem,
nem nőttek rózsák a nyomában.
A napsütés hazug, semmit sem nevel,
az élet magától van, azt szépíti csupán.
A tenyerem alatt görbülő fűszálak két térhez és időhöz tartoznak.
Nőnek, kapaszkodnak,
ahogy a lélek, ha érti önmagát.
Mindent egy kicsit magasabbra
emel a fény,
mindent egy kicsit arrébb visz
az áprilisi szellő.
Tíz perc nem elég, hogy
lásd a rózsabokrot
- maradj még.
A szellő majd egyszer megfordul,
és a napsütés
tisztázza
önmagát.

lecture 153 lectures
thumb 0 commentaire
1
réaction

Commentaire (0)

Tu dois être connecté pour pouvoir commenter Se connecter

Tu aimes les publications Panodyssey ?
Soutiens leurs auteurs indépendants !

Prolonger le voyage dans l'univers Poésie et chanson
Le grain de sa voix
Le grain de sa voix

L’amour avait le grain de sa voix sur ma peau, Comme un souffle voilé effeuillant mes silences, S...

Juliette Norel
1 min
Ombre de la nuit
Ombre de la nuit

Ombre de la nuitJe vois des ombres dans la nuit, Même lumière éteinte,

Robin Houillon
1 min

donate Tu peux soutenir les auteurs qui te tiennent à coeur

promo

Télécharge l'application mobile Panodyssey