Prose

Ünnep

Published Jan 10, 2024 Updated Jan 10, 2024 Culture

4 min

CREATIVE ROOM

Prose

Homepage

Love

Solidarity

Wow

0 comment

24 readss

reaction

You cannot read any more publications this month without being logged in.

To enjoy unlimited access and take full advantage of new features, log in or create an account by clicking below. It's free! Log in

Ünnep

Anett Gyenge-Rusz

Contribute

Novemberben lezárult az év. Tettem egy nagy sétát az erdőben, úgy, ahogy tavaly is. Mire visszaértem a tisztásra, éreztem, hogy elbúcsúztam, meggyászoltam, örültem, hogy ami, történt megtörtént, velem történt, értem történt. Tudom, ez most már mindig így lesz. Ahol az év végződött, bennem az ünnep ott kezdődött. Az az ünnep, amit a szem nem lát, a fül nem hall, a kéz nem tapint, csak a szív érez. Megannyi gondolat, felvillanó képek, érzetek, boldog benyomások.

Igen, egy hónapja tart már az ünnep. Pillanatok láncolata, melyek örökre beleégnek az emlékezetembe és keretet, kapaszkodót adnak a mindennapoknak. Hogy akkor is érdemes, akkor is van miért, amikor nem hisszük. Mert bármiben megcsillanhat a remény; a zúzmarás avarban, a kerítésen kikandikáló, fagyos rózsabimbó üdéjében, vagy a