Hirtelen gondolat
Sur Panodyssey, tu peux lire 30 publications par mois sans être connecté. Profite encore de 29 articles à découvrir ce mois-ci.
Pour ne pas être limité, connecte-toi ou créé un compte en cliquant ci-dessous, c’est gratuit !
Se connecter
Hirtelen gondolat
Ültem a kis kerti széken,
épp egy odvas akácot néztem,
majd hirtelen megjelent egy kimondatlan gondolat.
Megkerült engem, leült a másik székre.
Nem csinált, nem mondott semmit.
Ő is csak azt a fát nézte.
Néhány percig így léteztünk, én, a fa, s a gondolat.
Fejét aztán szép lassan felém fordította.
Szelíden bölcs mosolyát ajándékba nekem adta.
Keserédes adomány ez, rögtön éreztem.
Szívem hevesen vert, a boldogságtól és hogy tudom, el is vesztem.
Ráemeltem tekintetem, retinámba égjen bele minden pillanat,
mi maradt.
Kegyes hozzám a gondolat, megvárja míg lemegy a nap,
s az esti első harangszóval,
elhagy engem.
Egyedül maradok, kis időt magamnak szomorkodni hagyok.
Telnek a percek-órák, utolsó könnyemet törlöm,
gyászomba ismét boldog foszlány vegyül.
Visszanézem, mit hozott, s mit vitt a gondolat, míg itt ült. Elkérte minden gondomat.
Azért jött ő, hogy ezt tegye velem, az akácfát kémlelve gyógyítsa szívem.
Mindent megtett, hogy boldoggá legyek,
csak arra nem számított, hogy mikor végleg elmegy,
onnantól örökké hiányzik majd a pillanat,
ahogy először megjelent, s a hátam mögött megkerült.
Ez a hirtelen gondolat.