Hirtelen gondolat
Ohne Anmeldung kannst du diesen Monat keine Veröffentlichungen mehr lesen.
Um neue Funktionen in vollem Umfang zu nutzen, logge dich ein oder erstelle ein Konto, indem du unten klickst. Es ist kostenlos!
Einloggen
Hirtelen gondolat
Ültem a kis kerti széken,
épp egy odvas akácot néztem,
majd hirtelen megjelent egy kimondatlan gondolat.
Megkerült engem, leült a másik székre.
Nem csinált, nem mondott semmit.
Ő is csak azt a fát nézte.
Néhány percig így léteztünk, én, a fa, s a gondolat.
Fejét aztán szép lassan felém fordította.
Szelíden bölcs mosolyát ajándékba nekem adta.
Keserédes adomány ez, rögtön éreztem.
Szívem hevesen vert, a boldogságtól és hogy tudom, el is vesztem.
Ráemeltem tekintetem, retinámba égjen bele minden pillanat,
mi maradt.
Kegyes hozzám a gondolat, megvárja míg lemegy a nap,
s az esti első harangszóval,
elhagy engem.
Egyedül maradok, kis időt magamnak szomorkodni hagyok.
Telnek a percek-órák, utolsó könnyemet törlöm,
gyászomba ismét boldog foszlány vegyül.
Visszanézem,
Ohne Anmeldung kannst du diesen Monat keine Veröffentlichungen mehr lesen.
Um neue Funktionen in vollem Umfang zu nutzen, logge dich ein oder erstelle ein Konto, indem du unten klickst. Es ist kostenlos!
Einloggen