Virágot rajzolt arcomra a gyász
Virágot rajzolt arcomra a gyász
Virágot rajzolt arcomra a gyász
mélyet és éleset, mint a kések
Nem állja útját a bánat már a szélnek
Arcomra ráterül, befonja a pókháló
szálai között kilesek, s a málló
idő mind kifolyik
Szétgurul, mint megannyi üveggolyó
szedegetem darabjait
guberáló öreganyó
Tegnap még nem volt ott
de te elmentél és bevésted az árkot
s én töretlenül hiszek: találkozunk majd ott.
Contribute
You can support your favorite writers


Bernard Ducosson 2 years ago
Le chagrin est une mélancolie qui se libère...