Congratulazioni! Il tuo sostegno è stato inviato con successo all'autore
Versek
Analógiák 2.

Analógiák 2.

Pubblicato 30 ago 2024 Aggiornato 30 ago 2024 Poetry and Songs
time 2 min
0
Adoro
0
Solidarietà
0
Wow
thumb commento
lecture lettura
1
reazione

Su Panodyssey puoi leggere fino a 10 pubblicazioni al mese senza effettuare il login. Divertiti 9 articles da scoprire questo mese.

Per avere accesso illimitato ai contenuti, accedi o crea un account cliccando qui sotto: è gratis! Accedi

Analógiák 2.

I. (Autók)

Megjöttek az autók,
a fekete autók,
pirosak, kékek és sárgák mind
sötéten villognak most az éjszakában.
Dél felől jönnek, vadul dudálnak,
mintha azt mondanák, nincs itt a vég.
Állj félre, nincs itt a vég.
Akkor nem ütünk el, nincs itt a vég.
Mihez kezdenék a zebrán állva
nélkülük?

II. (Kintsugi)

A padlón szanaszét heverő
szilánkos porcelán minden darabja
egyedi, számozott.
Közte vagy te is.
Összetörtél te is.
Várom, vajon feltámadsz-e még
fénylő romjaidból,
leszel-e mégis több,
mint törékeny illúzió,
Leszel-e, ami tényleg voltál
hús és vér - a legjobb verziód?
Sosem rajongtam a kirakósokért,
de kiskoromban legóztam egy darabig.
Volt egy motorcsónakom,
benne vörös hajú nő,
és volt egy cápa is,
ami sosem evett embert
- csak én szedhettem őket darabjaikra.
Nem értettem, ez micsoda hatalom,
micsoda végtelen erő,
míg le nem ugrottál a felső polcról,
hogy a jóisten se teremthessen belőled újat.
Azóta csak kerülgetem a padlón a szilánkokat,
tehetetlenül.
Mert nem vagy te legó, amit én
szedhetek ízekre,
Sem puzzle, hogy összeállhass egy képpé,
ami tisztán megmutat.
Pedig szépek a szilánkjaid,
el sem hinné az ember,
hogy csak romok.
Két választásom maradt.
Élek egyetlen megmaradt hatalmammal,
és feltakarítok - nem várok tovább.
Vagy bízom még benned, hisz erős vagy,
és látod, mit tehetsz - várok tovább.
De én azt kívánom,
inkább váljanak cseppfolyós
arannyá a miattad hulló
könnyeim.
Majd azokkal összeragasztom,
ami eltörött.

III. (Tíz perc)

Tíz percig tartott a türelem,
nem nőttek rózsák a nyomában.
A napsütés hazug, semmit sem nevel,
az élet magától van, azt szépíti csupán.
A tenyerem alatt görbülő fűszálak két térhez és időhöz tartoznak.
Nőnek, kapaszkodnak,
ahogy a lélek, ha érti önmagát.
Mindent egy kicsit magasabbra
emel a fény,
mindent egy kicsit arrébb visz
az áprilisi szellő.
Tíz perc nem elég, hogy
lásd a rózsabokrot
- maradj még.
A szellő majd egyszer megfordul,
és a napsütés
tisztázza
önmagát.

lecture 31 letture
thumb commento
1
reazione

Commento (0)

Ti piacciono gli articoli su Panodyssey?
Sostieni gli autori indipendenti!

Proseguire l'esplorazione dell'universo Poetry and Songs
Entrée en matièressssss
Entrée en matièressssss

J'écris de manière pulsionnelle.Un ancien thérapeute m'avait exhortée : " Faudrait vo...

Aline Gendre
2 min
Jour 2
Jour 2

Le temps suspend son vol, mais ne l'arrête jamais. — Franck Labat

Franck Labat
1 min
Jour 1
Jour 1

On peut changer en un clin d'œil, mais il en faut du temps pour oublier. — F...

Franck Labat
1 min
La ligne de la vie
La ligne de la vie

La ligne de la vie . La ligne de la vie est changeante, Comme des feuilles au vent...

Barbara Wonder
1 min

donate Puoi sostenere i tuoi scrittori preferiti

promo

Download the Panodyssey mobile app